Keresd meg anyámat

Keresd meg anyámat,
te gyenge kis sóhaj,
te árva szél, ha jó vagy,
fújd felé emlékhajómat.
Találjam meg magamnak,
hogy újra hozzábújjak,
mint apró gyermek, régen,
és ne érezzem azt, hogy vége.
Érezzem két kezét,
lássam két szemét,
benne az imádott csillogást,
csak lássam őt, senki mást.
Ki törli le könnyemet,
ha sós vizet vérzik a lélek,
ki fogja két kezem,
mikor sötét van, és félek,
mikor bánt a sors, és egyre nehezebb,
ha egyre több a hamis, s az igaz egyre kevesebb.
Keresd meg anyámat,
te gyenge kis sóhaj,
s ha nem találtad, néz belém,
mert ő, ott legbelül, a szívben él.