Áldott a kezed, mivel fölneveltél
s vigyáztad törékeny lelkemet,
hogy szivárványt álmodjak az égre,
hogy pillantásom felérjen a nap közepébe.
Áldott a kezed, mivel szerettél
s hagytad, hogy engem szeressenek,
hogy kezemben nyíljon ki a liliom
ha a szelíd szeptember közeleg.
Áldott a kezed, mivel hálát öleltél,
mely vállamon áldásként lebeg,
hogy sóhajukat megértsék az emberek,
s álmaiknak engedelmeskedjenek.
Áldott a kezed, mit testeden imára fűztek össze,
hogy nyugalmat nyújtson neked,
hogy kihunyt álmaid bennem fellobbanjanak,
vágyaimtól átitatva szomjat oltsanak.
6 hozzászólás
Csodaszép verset írtál kedves Ági!
Boldog aki érezheti az anyai kéz áldását.
Szeretettel érezd még sokáig. Ica
Köszönöm Ica a soraidat.
Szeretettel:Ági
Szép megemlékezés édesanyádra, kedves Ági.
Nagyon tetszik az, ahogyan ismétlődik minden versszakban az "áldott kezed…", és mi mindenért áldott?!… Tartalmas, szép vers. Nagyon tetszik!
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm, hogy itt jártál.Ezt a verset 2005-ben írtam,nagy fájdalmat éreztem akkor.
Ágnes
Kedves Ági!
Soraidból mély szeretet sugárzik. Igazán szép emléket állítottál édesanyádnak.
Szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm Kata, hogy olvastad versemet. Jól látod emlék ez a vers, ami többet mond róla mint egy síremlék.
Szeretettel.Ágnes