Szipirtyóka

Hol volt, hol nem, messze, messze, valahol a meserengetegben élt egy boszorkánykirálynő Szipirtyóka. A Fekete erdő közepén állt varjúlábon a különleges palotája. Haja gubancos, kócos, mert nem szeretett fésülködni. Ruhája fiszlett- foszlott, ringyes- rongyos, egyetlen ékessége a nyakán lévő macskaszőr volt. Kalapja karimáján egy félszemű fekete csóka üldögélt, időnként cserregett egyet- egyet. Szipirtyóka elhatározta, hogy megfiatalítja magát, mert hát a 102 év látszott már ráncos arcán, fonnyadt bőrén. Elővette a boszorkányok nagy lexikonját és abban kutakodott. Talált is sok féle leírást, de legjobban ez a boszifiatalító tetszett neki:
Akár hol vagy, akár merre,
hamvas bőrnek ez a tuti receptje.
Ha a hozzávalókat beszerzed,
könnyű lesz már szépnek lenned.
Mi kell hozzá, felsorolom:
Aztán keverd- kotyuld,
rázd majd össze,
aztán kend a ráncos bőrödre,
fiatal leszel egykettőre,
meglásd bőröd megújul tőle.
Keress egy királyfit, de szép legyen!
Csald magadhoz édesen.
Hét hajszálát szerezd, meg!
De ezt ő adja önként neked!
Ezt egy pohárba tegyed,
egérnyála, csóka vére
ez is kell a keverékbe.
Önts hozzá bort és mézet,
Ettől nem leszel részeg!
Cseppents hozzá bodzalevet,
Majd egy húzásra gyorsan idd meg!
Forogj hármat körbe- körbe,
S kiáltsd azt, hogy: Bumberére!
Pár perc múlva tűnik ráncod,
de lehet, hogy ezt megbánod!
Mert ráncosan szép a boszi,
Ezt állítja mi mindenki!
Szipirtyóka elővette varázsgömbjét, belekukkantott. Ezt mormogta:
– Mutasd, hol lelek egy szép királyfit? Csinos legyen és dalia, ne rút, mint az ördögök öreganyja!
A gömb villogni, forogni kezdett. Aztán búgó mély hang adott és megállt. Egy ponton pirosan izzott. A vén banya rápillantott és fennhangon olvasni kezdte: Mál-ná-ni-a. Szóval itt találom a szép ifjút! Felült a világjáró seprűjére és már, huss! El is repült Málnániába. Itt eldugta a seprűjét egy sűrű bozótba, és bevett egy átváltoztató pirulát. Ettől fiatal, takaros lánnyá változott. Ez a tabletta csak öt napon át tartja fiatalon azt, aki beveszi, Utána visszaváltozik vén banyává. Megpillantott egy tornyot, elindult arra. Itt lakott Málna királykisasszony. Málna gyönyörű volt. Ajka piros, mint a málna, haja, lenszőke, szeme oly kék volt, mint a derűs égbolt. Épp a kertben sétált és beszélgetett egy sudár ifjúval, a jegyesével, Mikó királyfival. Ezen a napon tartották meg a kézfogót. A fiatalok boldogan ölelték egymást, tervezgették az esküvőjüket. Nem sejtették, hogy valaki keresztül akarja húzni a számításukat. A banya bement a palotába, hogy munkát kérjen. Fel is vették, mert minden dolgos kézre szükség volt, a közelgő menyegző miatt. Már ötödik napja dolgozott a palotában, mire végre sikerült Mikó közelébe kerülnie. Egyik reggel ő vitte be a királyfi reggelijét. Sietnie kellett, mert tudta, hogy a szer hatása nem sokára elmúlik. Tette- vette magát, mosolygott aztán így szólította meg a királyfit:
– Óh, kedves fiatalúr! Holnap lesz a nagy nap! Nem gondolt arra, hogy valami különlegességgel lepje meg kedvesét? Én tudnék segíteni!
– Mire gondoltál te szép leány?- kérdezte Mikó.
– Ha velem tart, olyat mutatok, hogy nyitva marad szeme- szája! Olyan csokorral köszöntheti szépséges aráját, amilyen a világon senkinek nincs. Holnapra már vissza is érnénk. A Rézerdőben terem a rézvirág, ennek gyönyörű sárga a színe, itt található a zsellérke, ez hófehér, és itt nő a jegecske is. Ennek rózsaszín szirma, a napfényben úgy csillog, mint a jégcsap, mikor rásüt a nap. Ez a csokor olyan pompásan állna Málna királykisasszony kezében, hogy mindenki irigyelné!
A királyfi gondolkodott, de aztán végül is ráállt a dologra. Megitta reggeli italát, de ettől elálmosodott, szemét egyre nehezebben tudta nyitva tartani. Aztán el is szundított. Erre várt csak Szipirtyóka! Hozta világjáró seprűjét magához ölelte a királyfit és már repült is vele szélsebesen a Fekete erdőbe. Ott ébredt fel Mikó.
– Mi történt velem? Hol vagyok? Azt ígérted virágot hozunk szépséges mátkámnak!
– Majd azt is szedünk, de most segítesz nekem! – vihogott. Adj hajadból hét szálat!
Mikó ellenkezett, de aztán jobbnak látta, ha teljesíti a kérést. Kitépett a hajából hét szálat. Azon gondolkodott, hogy tudna túljárni az ördöngös lány eszén. Még ekkor nem sejtette, hogy egy banya palotájába került. Ez alatt a vén boszorka pohárba tette a hajszálakat, majd megfogott egy arra járó egeret, megszorongatta egy kicsit és máris kapott tőle nyálat. A csóka épp el akart repülni, de a gonosz Szipirtyóka elkapta, megsebezte a lábát, és belecsepegtette a vérét a készülő katyvaszba. Tett hozzá bort, mézet, és épp a bodza levet akarta beleönteni, amikor Mikó kikapta a kezéből a poharat. A félszemű csóka hangos cserregéssel neki repült Mikónak, aki elejtette a poharat, ami kiesett az ablakon és ráfröccsent a varjúlábra, amin a kastély állt. Abban a pillanatban a kastély vadul forogni kezdett. Mikó nekiesett a falnak, Szipirtyókának letelt az ideje és visszaváltozott ráncos képű, csúf vénasszonnyá. Mikónak még csodálkoznia sem volt ideje. Gyorsan megszerezte a seprűt, nagy nehezen rákapaszkodott, és huss! Kirepült vele az ablakon. Látott a seprűn egy rézgombot azt megnyomta.
– Hová szeretnél repülni? – kérdezte a világjáró seprű.
– A Rézerdőbe!- kiáltotta a királyfi. Már ha tudod, hogy hol van.
– Én ne tudnám! – válaszolta a seprű.
Hipp- hopp, már ott is voltak. Szedett egy csokorra valót a sárga rézvirágból, a hófehér zsellérkéből, majd a napfényben ragyogó jegecskéből. Aztán újra megnyomta a rézgombocskát, és azt kívánta, hogy egyenesen Málnániába repüljenek. Pont jókor érkezett, mert már mindenki őt kereste. Málna királykisasszony türelmetlenül toporgott halvány rózsaszín ruhájában. Amikor meglátta vőlegénye kezében a csodás csokrot, a nyakába ugrott.
Hogy mi történt eközben Szipirtyókával? A kastélya csak egyre forgott, ő meg nem bírt lábra állni, mert már annyira szédült. Nagy nehezen odamászott a varázspálcájához elhadarta háromszor a varázsigét, amitől a vár ettől végre megállt. A félszemű csóka bánatosan visszaült a kalapjára.
– Ej, miért is voltam hiú, miért is akartam én fiatalabb lenni! – dünnyögte mérgelődve.
Eszébe jutott a varázsige vége: De lehet, hogy ezt megbánod, mert ráncosan szép a boszi.
Ezt állítja mi mindenki! Hát igen, valóban maradt olyan, mint annak előtte. Minden folytatódott úgy, mint régen. Többé nem próbálkozott bőre fiatalításával.
Málna és Mikó királyfi tán most is boldogan élnek, ha meg nem haltak.