Im Juni
Ich lag im Wald. Gleich Flammenpfeilen sandte
Die Sonne ihre Strahlen auf die Flur.
Mein Haupt war müd‘ und meine Stirne brannte.
Im Juni war's. Die muntern Lerchen schwiegen;
Den raschen Schlag des Finken hört‘ ich nur
Und hörte summend nur die Bienen fliegen.
Ich schlummert‘ ein, von Waldesgrün geborgen.
Mich führt‘ ein Traum zu Jugendtagen, fern,
Und zeigte mir der Kindheit goldnen Morgen.
Wie ward so wohl mir auf dem moos'gen Pfühle!
So mag die Blume von dem Morgenstern
Wohl träumen in der Mittagssonnenschwüle
______________________________________________
Júniusban
Erdőn hevertem. Künn a tág vidéket
A nap nyilazta, lángos fénysugár.
Már fáradt volt fejem, az arcom égett…
Mert június – pacsirták nem zenéltek,
Csak pinty hallatszott, füttyös, víg madár,
Meg zsongva-dongva röpködő kis méhek.
Erdő kínálta zöld közt szunnyadóban
Az álmom messze vitt… Ó, ifjúság,
Megannyi kincses reggelem valóban!
A hűs mohán oly kellemes volt nékem,
A Vénuszról álmodhat így virág
A déli napnak rekkenő hevében.
2 hozzászólás
Kedves Dávid!
Néhány: "Erdőn", "Már", "Égett", "Erdő" nem jambikus
megoldás miatt kicsi hiányzott a gratulációmhoz. De
fordításod pontosabb, szebb, mit az enyém. Fogadd
elismerésemet.
Napvilágos üdvözlettel Attila
Kedves Attila!
Köszönöm, hogy olvastál, ezúttal is igazad van, tehát azonnal javítok:
"Oly fáradt volt a főm, az arcom égett…" (A "fő" a te verziód volt, én direkt más szót akartam ide!)
Így már jambikus a fenti sor? A "fő" szót pedig vedd úgy, hogy tőled "puskáztam"
Erdőn-mezőn jártam… Ezt a kifejezést ismered… Ugyanazt jelenti, mint Erdőben-mezőn jártam…
Erdőn hevertem – ugyanaz, mint Erdőben feküdtem. A feküdtem is a te verziód, ezért kerültem…
Természetesen még többször is botlik a jambus a fordításomban, ezeket is bármikor ki tudnám küszöbölni, de félek, hogy a "szépség", a zeneisége rovására menne.
Köszönöm segítséged és elismerő méltatásod. Mindig hálás vagyok a nyelvet és a verselést ismerő kollégák bármilyen előjelű véleményéért. A legtöbbet a kritikákból tanulok, és ezt ajánlom mindenkinek. Napvilágos viszontüdvözlettel:
Dávid