Álmaim netovábbja hullámzó őre, szívem őrzője
nyílj ki bátran e széles mezőre
Add meg lelkem kapuját
annak pici nyitját
Minden ami szélesen tündököl
áramoljon lágyan és tovább….
Fény alakulat, harc és becsület
Kegyvesztett állapot
Kemény s rideg vegyület
Robbanni képes a fájdalom
Utat keres min áttörhet,
Mint duzzadó áradás a mélyből tör a felszínre.
Fájdalom.
Kín, sokat gyötört lélek
Álmok céljait gátló nehézkes évek
Ám mögötte csend lakol,
A béke és hon szigete
Igen, otthonra lelsz mélyen a bugyrok alatti mélyben
Ott van egyedül, csak egyedül az igazság rejtve
Mindenek elöl, magad elől, titkon és némán létezve.
Most szóra vágyik, bír és küzd, igen, felszínre tört már,
Hagyd, hogy újra hullámok hátán lovagolva,
Szemek sarkában csillogó remény szépségét támogatva
Újra ő legyen!
Hagyd a fájdalmat, a küzdést magad mögött és…
Köszönöm!
Mindennek köszönöm, ami s aki utamat állta,
mert az igazgyöngy így lelhetett új útjára.
Értékét, belső kincsét átadva a Mindenségnek
Újra virágozhat s virulhat a réten.