a nyári hideglelés.
Elkéstem, foglya lettem
a beirdalt félelemnek.
Reményt dajkáltak valaha a falak,
fehérsége alatt, most lerogy a vakolat.
Az enyészet rettegve pihen.
Szárazra facsart panaszt
szór az emlékezet.
Úszóhártyákon ágaskodik
falakon a színes krétarajz,
a téglák morognak alatta,
háborog a kékes éjszaka.
Ablak előtt talpig fehérben
ring a riadt cseresznyefa.
Álom helyett éber állapot.
Telefirkált a hüllő-hideg idő,
beleborzong a tétova jövő.
6 hozzászólás
Az idő olyan fal amit ledönteni nem lehet, megy magától, néha szép az idő olykor didergős,
de amíg ír az ember kicsit felmelegszik. Szép napot!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Minden az idővel függ össze, de ebben a versemben egy elhagyott ház üres falairól írtam, amit elhagytak, kifosztottak. ( ezt a házat férjemmel építettük az utolsó negyedik tulajdonos hagyta magára, és az enyészetre. Mindent elvittek ami mozdítható volt. Megrázott amikor ilyen állapotban láttam meg.)
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Ica
Szépen levezetted a versben az elmúlás e fajtáját. Épp tegnap láttam egy romos tanyát kint a völgyben, és eszembe jutott, valaha itt micsoda nyüzsgés, élet lehetett, mostanra az enyészetévé vált. Ha azok a falak beszélni tudnának…
Szeretettel:Marietta
Köszönöm kedves Marietta a soraidat…bizony nagyon sok ház marad lakatlan, nem is értem miért, hisz annyi a hajléktalan. Igaz mindenki a városba igyekszik, pedig nehezebb a megélhetés.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Oroszlán!
Szomorú a versed, de érthető, látni az egykor kedves házat tönkre menni.
Tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Köszönöm kedves Harcsa, hogy olvastad a versemet.
Szeretettel üdvözöllek: Ica