Sárga sisakját hátratolja
homlokáról, hogy egy széles,
megszokott, higgadt mozdulattal
letörölje a verejtéket.
Máris guggol a sínszál mellé,
egyik kezével kapaszkodva,
az ütközők alatt ügyesen
bújik keresztül, meghajolva.
A „vaskalitka” belsejében
gyakorlott, fürge, biztos kézzel
tonnákat húzó vasbilincset
akaszt össze vagy kapcsol széjjel
Ez így megy egy nap számtalanszor.
Hőségben ma, holnap esőben,
Nappal, sötétben, ködös őszön,
és télen is, fagyos időben.
Egy fontos láncszem, amit végez.
Egy kis csavar a gépezetben,
Mégsem hiányozhat belőle.
Munkájához kell teljes ember.
Ezer veszély leselkedik rá
De arcán nem látszik félelem
Hogy benn mit érez nem tudhatom,
S kérdezni tőle szégyellem.
De szinte látom, amint reggel,
ha szolgálatba hív az óra,
párjától halkan búcsúzik el
s alvó kisfiát megcsókolja!