Torz arccal szorultam közétek
hagy lássam jóságtok tömérdek
ajándékát. Nem hajolok fölétek
magasan. S láttam a közérdek
mit kíván, bujkáltam, mint bölcs
király, figyelve szemével ki öl,
ki bánt, s ki lát mélyemre hol
fényszárnyú fáklyám honol.
S ha én feledném magamban
ki mondaná: ne higgy amannak,
szemednek! Káprázat csupán,
mert látnod kell a bután
felszínen ásni látszók értetlenségét,
hogy Te magad is mélyebbre nézz!
Árnyék szemének fenekén se
tévedj: Nem csillogok én se
kívül jobban, s mi szeme helyén
a fekete éjben csillog feléd
az nem holmi visszatükröződés:
a végtelen fenekén tündöklő fény
Egy csillag ragyog ott, mint Te
vele szemben, ontja magából,
csak végtelenbe zárva. Így lent
benned is akad a javából
ösztönnek, haragnak, átoknak
szitoknak mocsoknak!
Ha tagadod:
nem vagy jobb!
Ha kezeled, megérted.
S lehet egy esélyed:
Hogy ne szüljön többet gonosz:
Lásd meg ki van a romok
alatt, mit rádob
az élet, ez vagy az…
Segíts, s légy bátor:
szeresd benne Magad!
4 hozzászólás
Gratilálok!
Szépen megírt csodás gondolatok!
Szeretettel: Béla
Köszönöm Béla! 🙂
Bár, szinte érdemtelennek tartom rá magam, hiszen alig 23 percet vesződtem vele 🙂 Inkább csak úgy kibukott belőlem 🙂
Örülök, hogy tetszett! 🙂
Élvezettel olvastam igen komoly gondolataidat. Nagyon sokatmondóak. S amint olvastam alább, gyors volt a vers összeállítása. A vége felé ugyanis már nem gyakoroltad az előző formát. Ha kicsit több időt is rászánsz, verstanilag is kiváló lehet. Érdemes ezen elgondolkodni.
Ne sértődj meg, én a pontozást elhagytam, ezért csak itt jegyzem meg, hogy még így is kiérdemled az öt csillagot.
Szeretettel: Kata
Köszönöm a sorok közötti értékelést! 🙂 Nem az öt kék kis csillagért írok, vagy osztok meg magamból efféle lélekszántó gondolatokat. Örülök, hogy tetszett! 🙂 A verstanhoz nem értek, hiszen irodalomból mindig is kettes voltam, főleg, mert folyton vitatkoztam, nem bírták bennem megpendíteni az érdeklődés húrját 🙂 Így főleg örülök, ha az öt csillag mellett/helyett, olvasásra, elgondolkodásra, átérzésre, hozzászólásra érdemesnek tartod! 🙂
u.i.: Már majdnem el is felejtettem ezt a verset! 🙂 Köszönöm, hogy felidézted bennem! 🙂
Szeretettel: Gabe