Halálmadár kereng a fejem felett,
Hessegetem, de elzavarni nem lehet.
Könyörtelenül lecsap újra meg újra,
el akar vinni egy nagyon hosszú útra.
"Hess tőlem! Szállj innen, halálnak madara!
Maradni akarok" ordítom zokogva.
Fekete szárnyával csapkod mérgesen,
próbálom elűzni, majd újra kérlelem.
Harcolok, de hiába, ő engem akar,
éjfekete szárnyával lassan betakar.
Először némán sirat az ég,
Majd könnye lassan elered,
Madarak,virágok, Isten veletek!
8 hozzászólás
Szia hundido!
Hogy miért csak 4 csillagot adnék? mert a vers jó, tetszik, de túl sok feladást érzek benned!
A halált nem lehet kérni… szerintem! Élni akarj, legyen célod, legyen tele minden napod szeretettel, tégy jó dolgokat, ne sopánkodj a bajokon (nem azt mondom, hogy szenvedd meg, ha fáj, hanem azt, hogy tedd azt mélyen, megélve, beleadva mindent! Hogy minél hamarabb meg legyél vele, és legyen erőd felállni!) Az Élet, a szeretet előtt letérdel! Egy szívkirályt, azt még talán letorkollna, egy királynőt is! De az ászokkal nem tud mit kezdeni! 🙂
Nagyzolásnak tűnhet, amit írok… Remélem van, aki mégis egyetért… A halál a feladással nyerhet csupán… a nem odafigyeléssel, a tettek hiányával… Célok és szeretet ereje előtt bizony, lehajtja fejét! De csupán akkor, ha AZ a Tiéd!
Ne hessegesd! Nevesd ki! 🙂 És Élj!
Sok sikert, boldogságot, szeretet!
Gabe
Szia Gabe!
Köszönöm, hogy elolvastad! Ezt a verset egy pillanatnyi érzés, benyomás, félelem ihlette. Nem mindig vagyok ilyen depis hangulatban…szerencsére 🙂 Nagyon szépen köszönöm főleg az utolsó 2 sort amit írtál! Üdv hundido
Na, ennek igazán örülök, kedves hundido!
Már kezdtem megijedni, kezdtelek félteni! Ha csak pillanatnyi, akkor rendben van!
A depresszióból engem mindig kihúz két gondolat: Elmúlik… (ez az egyik) … Senkinek nem lehetsz fontos, ha magadnak sem! (ez a másik)
Köszönettel: Gabe
Kedves Gabe!
Köszönöm, hogy így ismeretlenül is féltettél! Ha belekukkantasz a többi vers, mesébe, akkor láthatod az igazi énem. Vannak nagyon rossz élethelyzetek, de eddig mindig túljutottam, és talán most is….Üdvözlettel: hundido
van az úgy hogy az embert ilyen gondolatok veszik hatalmukba…rem. csak pillanatnyi hangulat szülte. szeretettel
Kedves csabaindy!
Valóban, ez egy hosszabb "pillanat " volt. Félelem egy betegségtől, az elmúlástól- de ezen felül kell kerekedni, ami sikerült is. üdvözlettel: hundido
Szia hundido! 🙂
Nem hagy nyugodni ez a versed, azóta is motoszkál bennem. Talán azért ragadott ennyire magával, mert merőben eltér az eddigiektől, igazából megdöbbentett, amikor szembesültem vele.
Húúú, engem ez nagyon meggyötört, de úgy könyveltem el, mint egy izzasztó, felzaklató álmot.
A zárás különösen nagyot üt, csöndességével is nyüszítve ordít. Bennem így jelent meg.
Nagyon jó versnek tartom, velőtrázó.
Inkább olvasnék pozitív meséket tőled, de az vitathatatlan, hogy élethű itt minden sorod.
Vigyázz magadra, sok mosolyt neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Álom vagy valóság? Ez is az is.Jól érzed azt is, hogy nyüszítés is…Ha felkeltett valamit Benned, nem hagy nyugodni, akkor jó. 🙂 Vannak nagyon rossz napok, pillanatok, érzések, amik ilyeneket válthatnak ki. Velem ezt történt, és az ősz még rá is tesz egy lapáttal. üdv hundido
igyekszem meséket és vidámabb versikéket fabrikálni 🙂