Barangolok a múltban,
Keresem az emlékeket.
Vannak, amelyek fájnak,
És találok ott szépeket.
Sok emlék gyűlt,
Elszálltak az évek,
Mint a madár,
Elrepült az élet.
Némelyik fáj,
De mégsem kerülöm el,
Néha szenved,
Máskor boldog az ember.
Ott vagy te is,
Mosolyogsz, mint régen,
Mint nyári Nap
A bársonyos égen.
Nem szólsz semmit,
Csak fogod a kezem.
Nem kell szólnod,
Mégis könnyes szemem.
Nem szól a szád,
De a szemed beszél.
Szívem dobban,
Mert a buta, remél.
Hol hibáztunk?
Senki sem felel.
Ezt nem a sors,
Mi rontottuk el!
6 hozzászólás
Szia Erzsi! 🙂
Hatással van rám a versed, mert mondanivalója számomra is üzenetet hordoz. Talán nem véletlenül került elém és az se véletlen, hogy éppen most, a legfájdalmasabb napom előestéjén.
Technikailag javítani kell majd, mert az egyszerűség és tisztaság megér némi szótagszámlálást, rímcsiszolgatást.
Szép ez az emlékezés, bennem is megforgatott ezt-azt.
Érdemes csiszolgatnod. Írj sokat!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Érdeklődéssel olvastam véleményedet. Köszönöm a tanácsot, természetesen komolyan veszem, hiszen nem dicsérgetésért, hanem őszinte kritikáért vagyok itt.
Köszönöm!
Szép estét!
Erzsi
Szia!
Jó időnként visszanézni a múltba, emlékeket felidézni, van ami megszépül az időtől, van ami nyomaszt egész életünkben.
Hol hibáztunk?
Senki sem felel.
Ezt nem a sors,
Mi rontottuk el!
Valóban az írásunkon mindig lehet csiszolni, javítani- ahogy Kankalin írta.
szeretettel: hundido
…mert a buta,remél´
az utosó elötti rész-ben oly sok igazságot
és élettapasztolatot lehet találni…
Gratulálok:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!
Szép estét!
Erzsi
Kedves hundido!
Szia!
Köszönöm, hogy elolvastad versemet.
Nekem fontosak az emlékek, ma már csak az emlékeimben él sok ember, aki fontos szerepet játszott az életemben.
Szép estét!
Köszönöm!
Erzsi