– belémtört szavak –
percre perc jön, majd napra nap
az éj nem ígér már álmot
szavak gyűlnek az ágy alatt
– mint a por – mind kacat
vágyam csak a plafonig ér
ölelnek szűzfehér falak
jön őszre tél és ágra jég
mint kint a hold, a mély sötét
egy vak parancs szerint
érkezem s eltűnök megint
mögöttem üres ég marad
elvesztem – jaj! hol hagytalak?
óra áll és a holdsugár
csak egy fémnehéz pillanat
de hív a Nap – hát ég velem!
hat határ végtelen
fent a tépett felhők fölött
párnám már belédöltözött
hajnal kél, hideg pirkadat
ami folyó, mind egyre megy
köd iszza fel a hegyeket
négy sarok közt feszül a szél
és én, mint kint a mag
megfagyok úgy is – majd ha fagy
(2007)
6 hozzászólás
De jó, hogy megint olvashatlak! Gyönyörű, hibátlan sorok.
Szrkesztett vers,melybről látszik,hogy miliméterre ki van dolgozva,nincs benne
hév,még az erzelmi hátteret is kiölted a néhol erőltetett rímek kedvéért.Olya,mint
amilyent sokat tanultunk az iskolában:lehet elemezni,boncolgatni,rimpározni
-tízest,írni.De harmadik évezredben,amikor haldoklik az irodalom a VERSET nem
szabad megölni.
Várom lángolásod,tisztelettel,gyogyo!
Szó elakad, hang bennreked, lélekzet visszafolytva…
Ilyen sok időnek kellett eltelnie, hogy megtaláljam a versed. De megtaláltam és nagyon tetszik.
Nagyon tetszik! Gratulálok!:)
Kedves SajnosNem!
Nagyszerű alkotás, ilyen az igazi költészet! Gratulálok!
Üdv: Borostyán