Hogy mi vagyok?
Azt nem tudom.
Néha vas, (egy fémhalom)
Kemény, masszív és rideg
Nem hajlít meg semmi sem.
Máskor amorf, lány anyag.
A tér görbül, hajlok magam
belegömbölyödöm a kockába,
Érintem a kört szelíden.
A szelíd szó szelidít,
S én sokszor hajlok meg
De aztán én is sokszor beverem
Petőfi után, büszkén a fejem.
2003
2 hozzászólás
Lehet,hogy költői hittvallásodnak szántad e verset,s annak sikerült is.Hiszem,
Hogy lesz ez még világot rengetőbb is.
Köszi az értékelést!:)