A szüret elmúlt, vele a bál is,
piros-fehér-zöld ruha alvó kincs.
Hétköznapokat járnak a lábak:
sietnek, lépnek vagy épp megállnak.
Hordókban új bor kínálja ízét,
esztendő végén már erőt hint szét
régi dalokban, foszló kenyérben,
nappali tettben, nyugalmas éjben.
Munka-ritmusok bennünk lüktetnek.,
kezdik feledni kifosztott kertek.
Lassan elülnek az őszi gondok,
mint napfény múltán szürke galambok.