Az ürességet érzem lelkemben,
már nincs erőm, hogy tovább menjek.
Eltaposott az élet, meggyötört a sors,
lelkemben égnek a köddé váló emlékképek.
Nincs már reményem, nincs már nyugodalmam,
feladni az életem, hidd el, nem ezt akartam.
Nem voltam más sosem, csak egy kivert kutya
ki annak is örült, ha valaki pórázán rántott volna.
Üres minden utca, üres minden kis sarok,
hol egykor nevettem, ott már sírni sem tudok.
Nincs már észlelés, megszűnt minden kacaj,
elhagyott testként heverek,
amíg a föld be nem takar.
Nem hallok hangokat, nem látok színeket,
a színtelen örökkévalóságban létezem.
4 hozzászólás
Szia Délibáb! 🙂
Ha 70 és 100 közt lavírozol, akkor értem a versed. Ha fiatalabb vagy, akkor előtted az élet. Csak rajtad múlik minden…
A lelki űr sokunkban megjelenik alkalomadtán, de szerintem felül lehet kerekedni rajta. Nem könnyű, verejtékes, de a helyedben nem adnám fel.
Kivert kutyaként is emberek lehetünk, az ürességben is.
Küldök zenét, hogy hallj hangokat! 🙂
https://www.youtube.com/watch?v=aJxrX42WcjQ
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! 🙂
Köszönöm a zenét és a szép sorokat! Sokat jelent számomra! 🙂 Nagyon rossz pillanatomban íródott a vers, de igyekszem mindent pozitívabban szemlélni. Mosolygós estét!
Üdvözlettel: Délibáb
Kedves Délibáb!
Azt hiszem erre mondják azt, hogy innen már csak feljebb van.
Tudom, hogy már túltetted rajta magadat, hiszen amikor írom ezeket a sorokat épp jelen vagy.
Örülök! 🙂
Csak demagóg dolgot javasolhatok:
Soha ne add fel!
Egyszerűen önmagad miatt!
Magamban az EGO-t egyszer úgy definiáltam, mint a depresszív érzelmek ellensúlyát. Amikor hatalmába kerít ez a negatív tudat, akkor igenis, hogy egoistának kell lenni. Vissza kell billenjen az összkép! 🙂
Láttam Kankalin küldött zenét. Én is küldök, de csak egy szöveg részletét Charlie-tól: "Az légy, aki vagy! Érezd jól magad!"
Minden jót!
Mákvirág
Kedves Mákvirág!
Köszönöm a soraidat! Jól estek a szavaid! 🙂
Nem mindig könnyű annak lenni, akik valójában vagyunk. Sajnos, gyakran olyan fal vesz körül bennünket, amit nem egyszerű lebontani. Olykor szétvernénk a falat azonnal, hogy egyszerre omoljon le minden nehézség, máskor meg csak egy- egy téglát húzunk ki és várjuk, hogy mikor dől össze a mások által elfogadott és elképzelt világunk.
Szép estét!
Üdv: Délibáb