Mikor tested apróvá válik, s csak remeg,
mikor eltűnik az égi fény a rohanó emberfejek felett.
Mikor könnycseppet szemedbe a hajnal csal,
mikor már nem segíthet semmilyen arkangyal.
Mikor véget ér, mielőtt elkezdhetted volna,
mikor sejtelmed sincs mit hoz, majd a holnap.
Mikor hazudsz, hogy másoknak ne legyél teher,
mikor szíved talaján már csupán hulladék hever.
Mikor az élet egyetlen kérdést neked szegez, s
lelked a választól megrémülve hangtalan reszket.
Akkor kéne egy kar mi a semmiből nyúl, s
hirtelen egy titkos világba a biztonságba húz.
Minek érintése finom, melegít, mégsem emészt fel, s
megvéd, amikor nem a józan ész, hanem a szív vezérel.
Egy kéz, mely soha nem üt meg, átkarol, ha fázol,
ami kihúz az örvénylő, rejtélyes bizonytalanságból.
Egy kéz, minek teste erőtől duzzadó, akár egy hajó,
egy test melynek hangja ősi hintaszék álomba ringató.
Egy személy, ki magával ragad, s megvéd,
ha támad a világ nevű vadállat veti saját magát eléd.
Egy társ, ki látja a szépséggel ápolt véres csonthalmot, s
kinek egyetlen mosolya, maga a lebonthatatlan Oltalom.
Oltalom
By Szochi
2 hozzászólás
Kedves Szochi!
Szépen gondolatokat írsz, de még helyenként kiforratlan. Néha jobbak lennének a rövidebb sorok szerintem. Át tudom érezni a versedet, a belőle áradó világidegenséget, a világ nevű vadállat tetszik legjobban, mintha csak én írtam volna. Remélem az írásban, vagy egy társban megtalálod az óhajtott oltalmadat. Sok sikert az íráshoz.
Szeretettel: Szalai Mihály
Kedves Mihály !
Először is szeretném megköszönni,hogy elolvastad és azt még inkább,hogy véleményezted is. A rövidebb sorokkal kapcsolatos gondolatoddal teljesen egyetértek , csak ha egyszer elkap az ihlet,akkor nehéz megálljt parancsolni és rövidebben kifejezni az érzéseimet , de igyekszem ezen javítani. Másodszor pedig nagyon örülök,hogy megtaláltad egy kicsit saját magad a versemben. Nagyon jól esnek a biztató szavaid . Köszönöm szépen a véleményed .