Nagyapám

Csodáltam a nagyapámat módfelett.
Bár nem mondta – biztos sokat szenvedett.
Ritkán mesélt a háborús évekről,
Viszont sokat a paraszti életről.
Sosem láttam van-e neki órája,
Mégis minden hajszálpontos volt nála.
Vele voltam, amikor csak tehettem,
De legjobban a szüretet szerettem.
Ha megérett a szőlőszem szedésre,
A nagyapám naptárába bevéste.
Szőlőt szedni melyik napon szerencsés,
Nem kellett az időjárás jelentés.
Szeptemberben korai télre mutat,
Mikor húznak dél felé a vadludak.
Az éjszakák, ha ilyenkor melegek,
Ezek bizony jó finom bort érlelnek.
Kisasszonynap jó a dió verésnek,
És ez a nap hajtja el a fecskéket.
Máté napi tiszta idő kedvezhet,
Azt jelenti, esztendőre sok bor lesz.
Vencel napja legjobb nap a szüretre,
Beérett a nyári munka gyümölcse.
Család minden tagja szépen beosztva,
Szedés zöme marad az asszonyokra.
A férfiak, betartva a szertartást,
Kiosztották a reggeli pálinkát.
Tudván, hogy ez nagyon jó értágító,
Sőt muslincákat is eltávolító.
Tudták, hogy a napnak van még ereje,
Ha tehették vonultak a pincébe.
Tanitgatták egymást szépen bort inni,
Első szabály, hogy nem szabad vedelni,
Hörpölgetni, kortyolgatni kell a bort,
Mert a szüret hírét beárnyékolod.
Időnként fel kell jönni a pincéből,
Ne szakadjunk el a szüretelőktől.
Délután már kezdődhet az éneklés,
Növeli az összetartás érzését,
Jótékonyan hat a tüdőre, szívre,
Sőt a seregélyek is elrepülnek.
Ha vitázni akar veled valaki
Adj neki óbort, az majd leteríti.
Reggel tükörbe nézve ne ijedj meg,
Ha táskás, piros orrú szörnyet
Pillantasz meg, ne is gerjedj haragra,
Meg van szegénykének a maga baja.
Csodáltam a nagyapámat módfelett.
Ő mesélte nekem ezt a szüretet.