Szürke ködbe bújó ősz időz a tájon,
fázós cinke gubbaszt
zúzmarás faágon.
Rőt levélke reszket, társa mind lehullt már,
szél szárnyán alászáll
szenderedni árván..
S ősz után a tél ér hófehér lepellel,
jégkristály virágot
sző a hűs December.
Víg madár dalától újra zeng az erdő,
rügy pattan, s az úton.
éltető tavasz jő.
4 hozzászólás
Szép ez a versed kedves Zsóka !
Szép képek, érdekes a forma, ezért is tetszett.
Szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Zsu!
Köszönöm szépen, hogy ellátogattál a versemhez. Örülök, hogy tetszett. 🙂
Szeretettel láttalak: Zsóka
Kedves Zsóka!
Rövid versedben nagyon sokat elmondtál nem csak az őszről, hanem a télről, sőt, még a tavasz utáni vágyat is kifejezted.
Nagyon ügyesen oldottad meg, s élvezet volt olvasni.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Szeretem az ősz csodálatos színeit, de a szürke, ködös időt és a hideget kevésbé díjazom. Ilyenkor már a tavasz gondolata is igazi felüdülés számomra. 🙂
Köszönöm szépen a látogatásodat és a véleményedet.
Szeretettel: Zsóka