Mi végre vagy?
Hogy lázas esti füstök
tépjék tüdőd, és felmarják szemed,
vagy öledben nyugvó,
kedves-borzas üstök
tanítsa szíved, hogy mi a szeretet?
Mi végre vagy?
Hogy fáradt izmaidban
új feszültség húzza éji görcseit,
vagy otthon ahol
végre nyugalom van
idézd fel hazád régi bölcseit?
Mi végre vagy?
Hogy tűzben, izzón égve
vívj, vívódj, és hamu alá temess,
vagy lelkedben, ha
eláraszt a béke
pár percre is, de boldogabb lehess?
Mi végre vagy?
Hogy azt is megtanítsad,
aki nem kér, hogy oktatója légy,
vagy súlyát növeld csak
bátor szavaidnak,
biztos páncél kell.. Holnap újra mégy?
Mi végre vagy?
Hogy folyton fényre lépve
játssz nap mint nap újabb szerepet,
vagy tükör mögül
ha hív a lelked mélye
szemedbe mondhasd büszkén a neved?
Mi végre vagy?
Hogy egy fehér papíron
ceruzád hegyét csikorgasd naphosszat,
vagy kihúzd magad,
hogy megteszem, megírom,
nem félek, jöjjön a legrosszabb,
ember vagyok,
birkák, farkasok közt
is két lábon járok; én minden fegyverem
magamban hordom,
és mit a sors rám oszt,
élem és kiáltom, mert EZ kell nekem!
11 hozzászólás
Nekem ez a versed jobban tetszik,mint a “Törött szárnyak”.Csak az zavar,kissé,
hogy végig valakihez beszelsz,a végén mégis a magad nevében esküszöl
Szerintem kellene egy kis konzekvencia.
Köszönöm a véleményedet. Valóban, én is sokat gondolkoztam hogy a személyek és számok ilyen keverése nem lesz e értelemzavaró. Ezért is írtam a cím mellé a tükörkérdés alcímet, vélve, hogy így a személyek és számok képesülnek is, az énkeresés és a magamra/magunkra találás felismerhetőbb lesz. Igazad van, nem feltétlenül jön le. Köszönöm mégegyszer véleményedet.
aLéb
Nahát! Mintha Tóth Árpád írta volna!
Csak nem a kedvenc költőd? Nagyon hasonlít rá.
Gyönyörőszépe vers, Kifogástalan.
Gratulálok! Tudatos, tökéletes forma, gazdag tartalom. Elgondolkodtató… Én azt vallom, hogy szükségszerű a versírás önismereti szempontból is, hiszen amikor elkezdesz írni, akkor valójában még nem tudod, hogy mit is akarsz világrahozni magadból. Csak az írás folyamatán keresztül válik nyilvánvalóvá lelked rejtett lényege. Így aztán úgy gondolom, hogy szükségszerű a sorozatos kérdésfeltevés önmagunknak: “Mi végre vagy?”, mert az alkotás folyamata maga az önmegismerés, ami pedig alapvető feladat mindannyiunk számára. Tetszik.
Ez nagyon tetszett nekem! Nemrég volt egy kedves bölcsemmel egy beszélgetésem, és rímek nélkül, de pont erről folyt a beszélgetés; olyan, mintha te is ott lettél volna.
Gratulálok!
Hanga
Nagyon tetszett a versed kedves aLéb! Csak gratulálni tudok, az előttem szólókkal teljesen egyetértek:)
Köszönöm, sleepwell, azt is hogy idenéztél…
aLéb
Kedves aLéb! Most hogy olvastam a prózádat a kis lángról, s azután visszajöttem újra ide ahhez a versedhez, most már tudom, valóban ott volt a lángocska! Sokat láttad Őt a tükörben!
Grat!
Szia aLéb, a sok-sok reagod után már bunkóságnak éreztem nem bele-belenézegetni a Te verseidbe is.:)
A kérdés fontos témát feszeget – grammatika, rímek, stb tökéletes-, én pl kb mindennap erre próbálok rájönni, amikor úgy döntök, "tudat-módosítok" hozzá, de ha visszatérünk saját verseimhez, ez az egész mindenképpen "döghalál", mindenképpen "elvérzés", mindenképpen "Pére lachaise" lesz a vége.
Én nem hiszem el, hogy ez a világ ennyi, én nem hiszek itt tulajdonképpen semmiben és senkinek, és lehet ez már a "bekattanás" első jelei közt van, de szerintem muszáj a Keresés. Önmagad iránt. Biztos hogy nem élnél már, ha nem kéne. De miért van ránk szükség vajon…?:)
Üdv, nekem tetszett nagyon,
p.
Mi végre vagy? Jó kérdés. Jó volt olvasni!
Örülök, hogy olvatsad, Zemy!
aLéb