Lakóim

Menhelyé lett az én lelkem,
még magamat is oda rejtem
ott lapulok fészket rakva
vigyázgatok önmagamra.
De ez a lélek olyan rejtek,
kit megszerettem odarejtek.
Ajtaja még tárva-nyitva,
bár lakóinak száma ritka.

Elmém is egy pánik-szoba,
másfajtákat gyűjtök oda.
Tudatommal jegyzetelek,
az lakik ott kit nem kedvelek.
Csalódottság, bánat-pára
de csak egyszer, s utoljára.
Bezárt kapuimon zöröghetnek
-örök rabság-, mert nem felejtek!

Jing és jang eme társulat
ők építgették meg az utat,
hogy vackuk, így mely odúm lett;
-arról mindenki csak maga tehet