Nyári történet

Arcomba fúj a lágy fuvallat,
A nádas hangját hallgatom,
A sötét éjszakában ülök,
Utitársaimmal a balatonparton.

Fölöttünk a csillagos ég,
Előttünk a badacsony,
Tükröződik a városi fény
A fodrozódó zafíron.

Egyik kezemben sör,
A másik a térdemen,
Lábam a homokkal játszik,
Egyensúlyom pedig velem.

Hangosan nevetünk a semmin,
Jókedvünk határtalan,
Kettő-három koktél után
Az életnek értelme van.

Nem gondolkozok a munkán,
Szabályok már nincsenek,
A kockázatot letolyom,
Akármit megteszek.

Egy kis vizipipa,
Egy kis koktél,
Nem fizetünk csak megyünk,
Majd rendezi a pincér.

Egy kis sör-pong,
Egy csipetnyi őrület,
A kettő együtt,
S mindenki részeg lesz.

Nincs is jobb, mint az adrenalin,
A Balatonparton ordítani,
Ki leghangosabban üvölti pénisz,
Az lesz a nyertes, s kap egy bealyst.

Elindulunk hazafelé,
Elég volt mára,
Holnap haza indulunk,
Vége van a nyárnak.

Vége van, de nem számít,
Mert minden nyár egy történet.
Szereplőjük mind te vagy,
De mindegyik egy új élet.