úgy látom én a múltamat tisztán,
oly bambán nézek a semmibe
de senki sem látja a pupillám.
Nem izgat ki mit gondol rólam
az sem ha azt hangosan kimondja,
mióta nem törődöm velük
már jobban alszom minden éjszaka.
Szakállam, hajam és bajuszom
megmosom ha jön egy ünnepnap, hogy
a szivart rajtam ne érezzék,
iszok egy üveg Whiskyt minden nap.
Gyűrött papírra még egy versem
néha-néha még ma is leírom,
de sokszor azt, hogy mit is írtam
elolvasni már régen nem tudom.
Minden képemen már úgy látszok
mintha okosan rátok néznék,
de ha szemüveget levenném
látnátok, hogy vak vagyok már rég.
2 hozzászólás
Kedves Tóni! Ennyire nem torzítanak a képek. Legfeljebb okosabban nézel, mint ahogy látjuk. De, persze, tudom, hogy nem rólad van szó, hanem az alkoholistáról, aki ugyanolyan, mint mi, csak nem bírja az alkoholt.
Tetszik a versed. Szeretettel gratulálok. István
Kedves István!
Köszönöm a véleményedet ehhez a kicsit túlzott önkritikához.
üdv Tóni