Fejemet egy kedves gondolat
Ringatja tétován;
Oly szép volt, ahova betértünk,
A nagytemplom zugán.
A bőbeszédű hallgatásban
Hatalmadba estem,
S az esküvést nagy áhítattal
Súgtam veled csendben.
Ujjaidon át a szeretet
Szívemig is hatott,
S ugyanazon a lélek-körön
Szívedig eljutott.
S izzón, mint forró szellemünk,
Számmal szádhoz értem;
Esküdtünk, hogy mindig így lesz:
Isten úgy segéljen!
Égő ígéret, közös jövő
Mit szívembe rejtek,
A fájdalom éle kicsorbul,
Ha érzem azt a percet.
Oly szép volt, hogy az Isten is
Már könnyezni kezdett,
Persze mi balgán azt hittük,
Hogy csak esőcseppek.
8 hozzászólás
Nagyon szép lett ez a versed, szinte magam előtt láttam a történetet, amit csodásan versbe
foglaltál.
Szeretettel: Zsu
Szia Zsu! Köszönöm, hogy olvastad és örülök, hogy tetszett is. Annak még jobban, hogy meg is írtad. Szeretettel. István
Szia István!
Nagyon szerelmes, nagyon őszinte, és nagyon szeretni való a versed. Örömmel olvastam.
Üdv
Zoli
Szia Zoli! Örülök, hogy itt jártál. Köszönöm a találó véleményedet. Valóban a szerelem motiválta a verset. Szeretettel. István
Szép gondolatokat hoztál, szép ütemekbe fonva.
aLéb
Örülök, hogy olvastad és még jobban, hogy jónak tartod. Szeretettel: István
Ritmusos, szép vers!
Ha igaz, örökre így legyen!
Üdv:Fél-X
Kedves Zsolt! Örülök, hogy olvastad és szépnek véleményezted. És végül is igaz, mert még mindig tart. (Az én koromban pedig már változtatni sem szabad!)
Szeretettel köszönöm, hogy itt jártál. István