Arcomba fú a bánat. – Átkozott por! –
Hajtom le ősz-ugar fejem kezembe,
Ne lássa könnyem. Életem hozott bor,
Fehér kenyér közé tekint. Verembe
Való galádnak, ágyelőnek érzem
Magam, de Ő zokogva, átkarolna…
Mi jár nekem, ki ércet ás, lop? Érdem?
-Lökném el ím, vadul- Talán farolna
Is még az ágyig édesen botolva,
Kacéran állra húzva szoknya bodrot,
S szerelme hangja vágna át loholva
A bánya-menti éjben égi fodrot…
Szemembe száradó sikolyba törtem…
Ma térden áldanám, akit gyötörtem.
21 hozzászólás
Szia Mákvirág!
(Lehet, hogy ez a név választás nem is véletlen?) Az összes ide, a Napvilágra feltöltött versedet olvastam már.
Nagyon sajnálom, hogy a központozásra nem fordítottál nagyobb gondot, mert megérdemelne a versed még több értelmet, amit a vesszők, pontok hozzá tudnának tenni. A nagy betű, kis betű dologról nem is beszélve. Főleg ebben az esetben, ahol amolyan bujkáló sorok, áthajló rímek laknak. És mégis azt kell mondjam, kifejezetten tetszett a versed. Szép vallomás, őszinte megbánás tükröződik. Megélhető, intelligens sorok. Az is igaz, hogy elfogult vagyok egy kicsit, mert a Kankalinnal összehozott versetek nagyon tetszett. A te részedhez itt is gratulálok.
Üdv
Zoli
Szervusz Zoli!
Először is köszönöm! Remélem minden versemnél újra megélhetem mindezt! 🙂
Ennél több központozást ez a vers nem bír el. Nem tartom kevésnek, esetleg soknak, de máshogy kellene olvasni és ezt én valahogy így olvastam fel anno.
A sor eleje hagyományosan nagy betű azokban a szonettekben, melyeken "nevelkedve" magamba szívtam ezt az érát és vele minden lehetséges variációját. A szonettem ezt követi, mint ahogy a ritmusa a hatodfeles jambus is.
Az elfogultság olyan érzelmi kötődés, mely pozitívan befolyásolja a döntéseinket. Örülök, hogy így érzel, így érzed amit érzel. Minden jót!
Mákvirág
Ui:
Kankalin ügyesen elkapta a fonalat és vette fel azt a bizonyos kesztyűt! Én is gratulálok neki!
Kedves Mákvirág!
Apám bányász volt – akár ő is érezhette így, ma már nem tudom meg… Tény, hogy nehéz kenyér. Ami a versedet illeti, tetszenek benne az olyan kifejezések, mint „ősz-ugar fejem” vagy „életem hozott bor”. Ami nem tetszik: néhány rímpár, mert ragrímek. Mégis nagyon szép szonettnek tartom, mert bele van sűrítve egy élet, egy kétségbeesett ember minden fájdalma. A záró két sor nagyon-nagyon jó!
Örülök, hogy itt vagy!:)
Üdv: Klári
Szervusz Klára!
Köszönöm szépen, hogy időt fordítottál a versemre.
A ragrímes megjegyzésedet gondold újra…szerintem. 🙂
Maradok! 🙂
Minden jót!
Mákvirág
A tartalom és a kivitelezés egyaránt érett költőre vall. Tetszik a hagyománytisztelet is eme remek alkotásban. Nem idézem, de a zárás módfelett ütős. Művészi, átélhető vers. Gratulálok!
Köszönöm István!
Az érettség relatív, sokszor titulálnak infantilis gyermeknek, ilyenkor valószínűleg eszükbe sem jutnának ezen szavak, melyek nagyon hízelgőek! 🙂
Igen, több az a kelleténél. 🙂
Nem javítottam semmit.
Évek óta küzdöm ezzel a dologgal, már-már idegrángást kapok, mikor központozom a verseimet, mert szükséges dolognak tartom, de hogy mennyire a hátam közepére (sem) kívánom, azt leírni sem tudom! 🙂 Bár ez lenne az egyetlen "baj" a művel! 🙂
Örülök, hogy visszajöttél!
Minden jót!
Mákvirág
Visszatértem…
Nem értem Prince megjegyzését a központozásról Szerintem minden a helyén van, egy kivételével (de Ő zokogva, átkarolna…). Szerintem itt nem kellene a vessző. Vagy az Ő hozzászólása óta módosítottál valamit?
Szia Mákvirág !
Nekem semmi bajom a központozással, de nekem viszont vannak gondjaim vele 🙂
Tetszett a versed, engedd meg, hogy külön gratuláljak, nagyon jó a Kankalinnal
megírt vers is!
Szeretettel olvastalak: Zsu
Szervusz Zsu! 🙂
Istvánnak leírtam, hogy nekem is! 🙂
Ezúton is köszönöm Kankalin nevében is! 🙂
Minden jót kívánok!
Mákvirág
Szia Mákvirág! 🙂
Nincs más hátra, mint előre. 🙂 Már említettem, hogy a tartalom mélységének megélését mindig a saját lelkem alapján teszem, ezért nyilván, bennem másként szólal meg ez a szonett annak ellenére, hogy pontosan értem a miérteket. Nem először mondom, hogy az írásjelek elterelnek a lényegtől, mert azokra figyelek. Én megéltem ezt a verset, szonetthez illő mélysége van, empátiám pedig végtelen.
A rímek nem zavarnak, az áthajlások is csak ritkán, mondanivalód pedig megtalált. A shakespeare-i forma nagyon tetszik. Ne haragudj, hogy mellékelem úgy, ahogy bennem ütött, ahogy szerintem még mélyebbre lehet zuhanni a történetben. 🙂
Összegezve: több az írásjel, mint amit egy szonett elbír. 🙂
Bocsi, őszinte vagyok. 🙂 Nagyon tetszenek verseid, mert mindegyikben van koncepció. Egyedi ez is, az meg különösképpen érdemed, ahogy ápolod az ősök kincseit. 🙂
Tudom, az őszinte kritika híve vagy, hát elmondtam a véleményem. 🙂
…
… és a saját megélésem:
Arcomba fú a bánat, átkozott por!
Hajtom le ősz-ugar fejem kezembe,
ne lássa könnyem. Életem hozott bor,
fehér kenyér közé tekint. Verembe
való galádnak, ágyelőnek érzem
magam, de Ő zokogva átkarolna…
Mi jár nekem, ki ércet ás, lop? Érdem?
Lökném el ím, vadul. Talán farolna
is még az ágyig édesen botolva,
kacéran állra húzva szoknya bodrot,
s szerelme hangja vágna át loholva
a bánya-menti éjben égi fodrot…
Szemembe száradó sikolyba törtem,
ma térden áldanám, akit gyötörtem.
Nem azért szóltam róla így, hogy ezen változtass, inkább amiatt, hogy a következőkben gondold át, amit most elmondtam. 🙂 Néha jönnek új szelek, de a szonett úgy igaz, ha régi. 🙂 A csillagokat azért adom, hogy olvassanak mások is, mert szerintem érdemes. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz Kankalin!
Az írásjelekkel, mint már leírtam hadilábon állok és évek óta tanulom, de az agyam nem akarja bevenni. Ettől függetlenül természetesen próbálom a lehető legjobbat kihozni.
Mivel régi vágású szonett, így az első betűk nagyok, függetlenül az áthajlástól, vagy központozástól.
A privát véleményem, hogy egy vers értékét nem lehet a központozásban keresni, hiszen nem az adja a mondanivalóját. nem a vesszőt, kettőspontot, gondolatjelet találja ki, írja meg egy költő, hanem a hangulatot az érzéseket és a képeket. Ezt még sehol nem fogalmaztam meg, de így gondolom.
Mert annyi, de annyi hozzászólást kaptam már az évek alatt, melyek a vesszőket, meg egyebeket taglalták, de az, hogy a képek, a hangulatok és az írás minősége milyen a legritkábban hangzottak el.
Nem azt jelenti a fenti mondatom, hogy a központozás nem fontos és nem tesz hozzá a vershez, csupán azt, hogy hiába vannak jó helyen azok a központozások, ha egy vers nem érint meg, nem szól hozzám, vagy…
…éppen pocsék retorikával van kivitelezve.
Nagyon szeretem az őszinteséget és köszönöm, hogy így írtad meg az észrevételeidet.
Legközelebb, mielőtt beküldök valamit megkérlek, hogy nézd át írásjelügyileg! 🙂
A következő is szonett lesz egy kicsit különlegesebb ritmus, illetve sor leosztási jelleggel.
Kíváncsi leszek mit szólsz majd ahhoz! 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál és véleményeztél!
Ja, a vers újraközpontozást külön köszönöm! 🙂
Mákvirág
Kedves Mákvirág!
Kiforrott, egyéni költészeted elbűvölt.
Szeretettel olvastam többször is!
Gratulálok: Ica
Szervusz kedves Ica!
Örülök, hogy ismét látlak! 🙂
Tisztában vagyok a hiányosságaimmal, de köszönettel fogadom a véleményed. 🙂
Hmmm, ha költészetem lenne, akkor már nem élnék…azt hiszem. 😀
Minden jót kívánok!
Mákvirág
Csak röviden:
A központozás azt jelzi, hogy élőbeszédben hogy hangzana. Punktum!!! :)))
😀
Ennél a megfogalmazásnál mindig eszembe jutnak irodalom tanáromnak a szavai, mikor azt mondta, mikor a vers hogyan-járól, mikéntjéről és legfőképp miértjéről beszélt nekünk, hogy aszongya: A verssorokban olyan gondolati sík nyílik meg, melyet papírra vetve sok ember magáénak, átélhetőnek érez, holott bensőjüket megfacsarja, vagy épp hozzátesz, de a való életben, a hétköznapi szóhasználatban sosem mondanák ki fennhangon őket.
Azért nem tettem idézőjelbe, mert kopottak a szavak, mondatok, s csak nagyjából írtam a dolgokat…lehet már saját gondolatokkal is behintve.
Nos, ilyenkor jön az a költői kérdésem, hogy akkor miféle élő beszédhez is igazodik a központozás?
Tisztelettel:
Mákvirág
Mélyen egyetértek a Tisztelt Tanár Úr szavaival!!! De ezt nem érthette a központozásra, kizárólag a fogalmazásra. A vers egy önálló nyelv. Csak avatottak értik. Pontosan ezért lényeges a központozás – vagy annak hiánya. Mindkettő beszél valamiről, tehát nagyon meg kell gondolni az alkalmazását. Bizonyos verstípusoknál nem lehet központozni az átfedések miatt. De annak is szabályai vannak, amit ha nem ért valaki, nagy galibát okoz. Részemről ennyi, mert minden további szó emeli a "gát" magasságát. 🙂
Szeretettel: István
Értem én István!
Csak játszadozom a gondolatokkal, megfogalmazásokkal.
Szeretem több oldalról is megvizsgálni a dolgokat.
Azért nem vagyok ám központozás ellenes. Csak a legkevésbé szeretett versi elem számomra.
Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok tisztában velük, vagy jelentőségükkel, csak jó volt visszagondolnom a régi szép iskolás időkre! 😀
Tisztelettel:
Mákvirág
Örülök, hogy végső soron egyetértünk. Hogy nem vagy központozás ellenes, az már az elején kitűnt, csupán pontosítani akartam a dolgokat. (Hű, mekkora arcom van!:)))
Jó volt Veled csevegni!
Üdvözlettel: István
Hasonlóan jól éreztem magam ebben a csevegésben.
Az arcod a tiéd, nekem nem volt tolakodó! 🙂
Minden jót!
Mákvirág