there are days
I dream like I am)
mikor felébredek az első pillantásom a hervadt rózsaszirmokra esik
félholtan fekszenek a szekrény tetején
mellettük kattog a vekker, kattog, mint a szívem
oldalra nézek:
a nap ma nem süt – vakító fehér vagyok, mint a fal
légzésekkel ébresztem fel magam
fejemben a Dream a little dream of me dallama
és a roiboos tea illata
a szirmok mellett fekszik a jövőm
szavakba próbálom önteni azt
mit érzek
mit soha meg nem érthetsz
fény módjára élek – pulzálok
vagyok a mindenben, vagyok a semmiben
mindenhol a levegő része vagyok
Sylvia Plath-ot idézhetnék meg magamat
de csak banalitás lenne
s minek is fekszik az ágyamon helyetted
egy verseskötet, a naplóm és egy könyv
meg a mobilom
a reggelek mindig jobbak
új életet kezdünk
mintha ma születtem volna
mintha ma nem lenne érvényes mindaz
ami tegnap lefolyt-átfolyt bennem
(köztük te is meg a könnyeim)
mintha ma több lenne a fény
mint az árnyék – e barokk festményen
ami akár én is lehetnék, hisz teli vagyok giccsel
meg túlzásokkal
a légzésem meghal majd feléled
valamiért élni akar, mint azok a félholt szirmok
ha tehetném, álom lennék magam helyett
álom magamban
vagy a te álmod
az az álom, amit soha nem lehet elfelejteni
ami a szemek előtt hever ébredéskor
mikor a vekker hangja fogócskát játszik
máskor a légzés lennék
magamban
amit soha nem lehet egészen kipréselni
a megnyugtató oxigén
de én csak a felületek lévő test vagyok
várva, hogy lélek legyek