Sürgetett, zaklatott az idő,
cserben hagytam a legszebb perceket.
Csodálkozó csend lett, hozzám lépett
a magány, nesztelen, észre se vettem.
Egyedül lépkedtem az üres utcán.
Fényévnyi volt az út, vonat sem indult.
Elejtettem a peronon lelkemet,
mint egy telesírt zsebkendőt.
Nincs hová mennem, rozsdásak a sínek,
Tovább integetek, nem tudom kinek.
Magány
By oroszlán
16 hozzászólás
Kedves Oroszlán!
Versed olvasása közben, szinte megérintett a magány.
Nagyon tetszik.
Szeretettel:
Anck-Su-Namun
Örülök a tetszés nyilvánításodnak kedves.
Köszönöm, hogy újra itt jártál nálam.
Szeretettel láttalak: Ica
Drága Ica !
Néha én s ugyanezt érzem, amit Te gyönyörűen versbe foglaltál.
Nagyon tetszett.
Szeretettel: Zsu
Köszönöm kedves Zsu a z állandó figyelmedet.
Örülök, hogy tetszett, úgy gondolom, hogy többen vagyunk így, ha csak rövid ideig is.
Ölellek szeretettel: Ica
Drága Ica!
Versed letaglózott. Rájöttem, mennyire nem érti a magányt az, aki még soha nem érezte…
Te most éreztetted velem:
"Elejtettem a peronon lelkemet,"
"Tovább integetek, nem tudom kinek."
iszonyúan fájdalmas sorok… átéreztem, átéltem.
Talán Te is, mert nagyszerűen leírtad.
Versedhez gratulálok szeretettel!
Ida
Drága Idám!
Mindig az érez hasonlókat aki benne van ebben a helyzetben. Vajon nem lehetnek ugyanebben, akik hallgatagon viselik a magányt! Nem régen hasonló bejegyzést olvastam valahol, hogy a legborzasztóbbtól is van még nagyobb. Bocs ezért a kitérőért. te biztosan érted mit is akartam mondani.
Köszönöm a gratulációdat.
Ölellek szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy egyelőre elkerült a magány. De verseden keresztül ízelítőt kaptam belőle. Olyan szemléletesen írod le, hogy megrémisztett. Mi lesz, ha egyszer magányosan kell éljek? Igazából aki nem él benne, az fel sem foghatja ezt a gyötrő érzést. Így csak azt tudom kívánni, hogy senkinek sem legyen része benne. Se neked, és senki másnak sem. Érezhető, fájdalmas versedhez gratulálok!
Szeretettel
Zoli
Kedves Zoli!
Ne is érezd meg soha. Voltak és vannak pillanatok, amikor így érzek. (amikor még az Isten is elhagyott( Szerencsére vannak mellettem, család, barátok és nagyon meg tudom becsülni.
Köszönöm, hogy szívesen olvasod az írásaimat.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Lenyűgöző ez a vers, teljesen átéreztem. Én pontosan tudom milyen a magány, sokat kínzott…
Üdv.: Milán
Szeretettel üdvözöllek kedves Milán a Napvilágon és a versemnél is.
Köszönöm kedves soraidat. Kívánom ne légy magányos. Tenni kell érte.
Szeretettel láttalak: Ica
Kedves Ica!
Többször elolvastam a versedet, és úgy éreztem, hogy belém bújik, szétárad ereimbe, megáll egy dobogó, izgő-mozgó valaminél. Teli találat.
Nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves József!
Köszönöm kedves soraidat és tetszésnyilvánításodat.
Mindig örülök neked, ha itt jársz.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica!
Szívszorongatóan szép, és erre a szívre figyelj, mert akkor meglátod, hogy neki integetsz, Ő mosolyogva vár Rád!
🙂
Köszönöm kedves soraidat, úgy lesz!
Szeretettel láttalak: Ica
kedves Icu! Nem találok most szavakat… csendesen osont a magány, olyan mint a szerelem
Köszönöm kedves Anikó, hogy itt jártál nálam.
Szeretettel ölellek: Ica