A tél magot vetett, s virágba omlik,
csak ontja rám az illatot keserve,
s a szirmokon ma még kivált deresre
fakít, de élhető szavakba foszlik.
Mesélne még. Nem engedem magamhoz;
tavaszt regél a ritka képek által,
a hit hajolni vágyik, és madárdal
segít az élet útjain, nyarat hoz;
s az új nekem mit ér tudom, ha vártam,
erőm kihajt, röpít felé a sorsom,
ma puszta létemen tanít az áram,
de tőle versem árja tiszta hormon.
Na, ennyit érek én, s taposva sárban
magamba vágyom, új tavaszba hordom.
18 hozzászólás
Nagyon szép.
r.
Szia ruca! 🙂
Köszönöm szépen! 🙂
Szeretettel: Kalin
Szépen rímelő sorokba fontad, kedves Kankalinkám.
Szeretettel és élvezettel olvastam: Kata
Szia Kata! 🙂
Az előzőt is így terveztem, de a tercináknál (el)botladoztam.
Még most is instabil a talaj, de próbáltam javítani, ez itt látható.
A következő változat még eztán jön elvileg, mert a vélemények alapján elgondolkodtam azon, hogy a shakespeare-i forma jobban tolerálná határozott ritmusaim. 🙂
Rajtam nem múlik, igyekszem az átalakításra. 🙂 Nincs ellenemre, örülök, hogy komoly kritikákat kapok, mert mindegyiket átgondolom, a pozitív erőket fel is használom.
Örülök annak, hogy ezekből bőven akad, legalábbis nálam. 🙂
Bárcsak mindenki így állna hozzá! 🙂 Igyekszem példát mutatni. 🙂
Köszönöm, hogy mindig itt vagy. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nekem ugyanennyire tetszett az előző változat is.
De valóban, most a tercinák is szervesen kapcsolódnak a mondanivalóhoz.
Szeretettel: dodesz
Szia dodesz! 🙂
Úgy szólok hozzád, mint aki híve a kötött formáknak, és pontosan érti, hogy a ritmusok mellett a tartalom is fontos. Elég nehéz ezeket ötvözni, de szerintem ezt jól tudod.
Az előző változatban a mondanivaló félig-meddig elsikkad, ebben az újabban talán annyira nem.
Adós vagyok még a téma kapcsán egy harmadik verzióval, ami ugyan kicsit átalakítja ezt, de talán közelebb visz a lényeghez.
Nagyon köszönöm, hogy figyelemmel kísérsz. Remélem, a későbbiekben is lesz miért. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin !
Mint az első versed, ez is csodásra sikeredett, szeretettel gratulálok: Zsu
Szia Zsu! 🙂
Tanulgatok, gondolkodom, változtatok. 🙂
Olyan építő kritikákat kaptam, amelyek előbbre visznek.
Bárcsak mindenki olyan bátran írná le véleményét, mint nálam többen is! 🙂
Nyilván, ehhez a befogadás is szükséges. Nálam alap, úgyhogy ezúton is köszönöm mindenkinek, aki határozott véleményt alkotott verseimnél.
Tudom, az építés leginkább rajtam múlik. A kemény kövekből viszont könnyebb stabil építményt létrehozni.
Üzenet ez mindenkinek. 🙂
Köszönöm, hogy most is velem voltál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Szeben fonódik, valóban. Nekem az a véleményem, hogy ez a te stílusod, ez a szóhasználat, ez a mondatszerkezet, ez a váltásrend, ezek a leszűkített gondolati elemek, ez a gondolati kapcsolatrendszer. Igen, lehetett volna talán még jobban tagolni, vagy egyáltalán nem, de te így érezted, ezekkel az ívekkel, és én ezt teljesen el tudom fogadni. A shakespeare-i forma, talán valóban erősebb kohéziót adna, ugyanakkor nem vagyok meggyőződve róla, hogy könnyítene a versen – persze nem is kell. Valahogy belekeveredtem ahogy újra és újra olvastam, itt-ott alanyt, tárgyat kerestem, aztán arra gondoltam, éppen így akartad, ilyen elrejtősen :-), ilyen sokat elmesélve.
Én nem biztos, hogy tovább köszörülném, lehet, hogy itt le kéne zárnod, és egy újban változtatni, persze nem megtagadva a saját stílusod.
Örömmel olvaslak.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Elgondolkodtattál.
A stílusom valóban látható ebben a verzióban, viszont én csak haloványan. Ezért is gondolkodtam el azon, hogy átültetem shakespeare-i szonettbe is ezeket a gondolatokat a körbejárás végett, viszont. elkezdtem. Mindezt úgy teszem, hogy egy ettől független (önmagamtól nem), újabb szonettem már majdnem kész, és egészen más hangon szól.
Muszáj variálnom itt, mert ezáltal önmagam is tisztába tehetem. Nem könnyű.
Örülök, hogy belekeveredtél, mert a véleményed fontos.
Tudod, hogy mindig adok a szavadra, de most úgy érzem, hogy ezt a verset tovább kell vinnem más formába. Bármiként teszem, szerintem semmin nem változtat, mert ugyanolyan maradok, ugyanúgy. Nem hazudtolom meg önmagam, mert hamis lenne, ha csak kísérletet is tennék bármiféle változtatásra.
Hááát, én ugyanúgy… Kankalin vagyok, az is maradok. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Igazi Kankalin :-)!
Én azt írtam "Én nem biztos,…" :-), eldöntötted, vidd tovább, ez teljesen rendben van. Kíváncsian várom!
aLéb
Szia aLéb! 🙂
A megszólítás nagyon tetszik, jót mosolyogtam rajta, és ez most nagyon-nagyon kell nekem! 🙂
Mindent értettem, de mivel komoly kritikákat kaptam (végre), átgondoltam szonettem, több szempontból is. Az első átgondolás gyümölcse a mostani, a második verzió. Nem állítom, hogy könnyű volt saját kérdéseimre válaszolni, de megtettem.
Most éppen picinykét határozott vagyok, hát eldöntöttem, hogy átkonvertálom Shakespeare mester kívánalmai szerint is. Jó játék ez, de vérkomoly.
Soha nem tettem még ilyeneket, de szerintem itt az ideje. 🙂
Ezt most így, aztán újra visszatérek önmagamhoz, mert visszatértem, csak ez még nem látható. 🙂
Aki kíváncsi, az vagy hamar megöregszik, vagy kolbász nő az orrára. 🙂
Örülök kíváncsiságodnak. 🙂 Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Most a másodikat olvasom elsőre és erre reagálok.
Talán nem baj. Képeid megelevenedtek bennem is.
Mert érződik a Te tavaszod, melyben Te vagy a virág, a Kankalin! 🙂
Csak csodálom, mint mindig!
Gratula!
Szia Zsolti! 🙂
Ez valóban inkább én vagyok, mint az előző verzió. 🙂
Köszi, hogy elmondtad a véleményed! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Igazi Kankalinos gyönyörűség. Nem tudtam, de most már tiszta: elvonási tüneteim lettek általad. Szeretem, ahogy írsz.
Üdv,
A.
Szia A.! 🙂
Ezt nagyon szépen fogalmaztad, mosolyogtam is rajta. 🙂
Gyakrabban kellene írnom, mert lassan-lassan kijövök a formámból.
Köszönöm, hogy megörvendeztettél gondolataiddal. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin,
remélem nem haragszol meg, ha csak az egyikhez írok, de bővebben. :))
Nagyon tetszett az előző változat is, de ez – most ebben az adott minutumban – közelebb áll hozzám, jobban tetszik; mondjuk egyébként is nagy szerelmese vagyok a szonettjeidnek. Nagyon tetszik a rímek csengése és az, ahogy felvezeted az egészet, engem teljesen megvettél ezzel, különösen a "madárdal segít az élet útjain, nyarat hoz" kép tetszik nagyon, rögtön azután, hogy "élhető szavakba foszlik".
Szóval csak ennyit érsz te. 😉 Lehet kicsit kusza vagyok, de csakis miattad – nem, de rád foghatom most.
Balázs
Szia Balázs! 🙂
Dehogy haragszom! Olyannak ismersz? 🙂
Örülök, hogy tudtam valamit adni szonettjeimmel. Nekem az előző nagyon nem jött be, ezért is próbáltam önmagam számára is világosabbá tenni azt, amit ott megfogalmaztam. Még mindig "vakablak", de sose volt más, hát csak határozottan hoztam a szokásos formát. 🙂
Hogy mennyit érek, az a végelszámolásnál majd kiderül, viszont most csak annyit, amit olvashattál. 🙂
Köszönöm, hogy megtetted, a véleményed pedig jólesett. 🙂
Szeretettel: Kankalin