Mióta földön ember él,
biz' sűrűn nyúl a fegyverér'.
Ember embernek farkasa,
békét ő sosem tartana.
A farkasok vérszomjasak,
de ok nélkül nem bántanak.
Ölnek bár, hogyha éhesek,
ám egymáshoz hűségesek.
S ha van közöttük néha rossz,
farkasölő, hamis, gonosz,
nos, akkor,"- gondolj csak bele! –
farkas farkasnak embere."
Ez a képlet igen fanyar,
de most jön a szörnyű csavar.
Hisz a legrosszabb verzió,
az emberi faj végzete:
ember embernek embere!
6 hozzászólás
Jól csűrted, csavartad… szitokszóvá lesz az ember… 🙂
Jól komponált, tanulságos vers. Nekem nagyon tetszik. 🙂
Üdv. Ida
Köszönöm, kedves Ida!
Az érdem Bud Ferencé, én csak utángondoltam.
"„Homo homini lupus“
Mióta világ a világ,
főbe a fejsze belevág,
ember embernek farkasa,
öröktől ádáz ordasa.
Ordasok bár a farkasok,
hozzánk képest irgalmasok,
egymáshoz jók, hűségesek,
okosak, illedelmesek,
nem ölnek, csak ha éhesek.
Persze megesik, szentigaz:
köztük is gonoszra akadsz,
hisz néha – gondolj csak bele! –
farkas farkasnak embere."
Szeretettel: dodesz
Köszönöm, kedves Ida!
Az érdem Buda Ferencé, én csak utángondoltam.
""Homo homini lupus"
Mióta világ a világ,
főbe a fejsze belevág,
ember embernek farkasa,
öröktől ádáz ordasa.
Ordasok bár a farkasok,
hozzánk képest irgalmasok,
egymáshoz jók, hűségesek,
okosak, illedelmesek,
nem ölnek, csak ha éhesek.
Persze megesik, szentigaz:
köztük is gonoszra akadsz,
hisz néha – gondolj csak bele! –
farkas farkasnak embere."
Szeretettel: dodesz
Nagyon jó! – a szörnyű csavar: ember embernek embere!
Engem megnevettetett!
Tetszett: Kata
Minek sírni, ha nevethetünk is!
Igazad van, kedves Kata!
Szeretettel: dodesz
Kedves Dodesz!
Igazad lehet.Elgondolkodtató vers.
Barátsággal:Ági