Tavaszodván az illatok fojtogatva
Csábítottak csókra a csengő ajkadra,
S Ahogy az orgona lassan kivirágzik,
Szép szemed írisze úgy egyre hiányzik.
Úgy ahogy senki más, most szeretnélek én,
Csak úsznék veled át a tavasz kék egén,
Mint számtalan színű szárnyaló vad madár,
Kiknek ott a magasban nincsen akadály.
Úgy ahogy senki más, megmutatnám neked,
Élni e vad világban szebben is lehet.
Mint a rét tavasszal, színesebb és rózsás
A lelkem. Szeretlek, ahogy senki más.
1 hozzászólás
Szép ez a versed kedves Milán !
Nagyon jók az alliterációk.
Szeretettel olvastalak: Zsu