Ó, de sokszor kívántam a szabadságot
kisgyermekként célba vettem a világot,
bánatomban bizony én világgá mentem.
Kapuból a gúnár visszazavart engem.
Ahogy a kis fecske elhagyta a fészket,
hogy szabad lehessen, gondolt egy merészet,
kiugrott belőle, szabadságra vágyva,
de a földre esett, még nem bírta szárnya.
Ikarosz is készített magának szárnyat,
hogy kielégítse a szabadság-vágyat,
csakhogy örömében közel szállt a Naphoz,
megolvadt a szárnya, amit felragasztott.
Szabadság érzése bennünket eláraszt,
amikor elhagyjuk a szülői házat,
hogy az életünkről magunk gondoskodunk.
S oda bizony sokszor visszakívánkozunk.
Mikor letelik a hosszú munkásélet,
azt hisszük a nyugdíj a szabadságé lesz.
S mi lett? Lesek ki egy panel-kalitkából
és írok egy verset a szép szabadságról.
12 hozzászólás
Kedves István!
Úgy gondolom, nem csak prózát írsz kitűnően!
Remek lett a versed is, az erős szabadság vágy mellett egy kis humorral.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica! Nagyon aranyos vagy, hogy így vélekedsz a versemről, de tudom magamról, hogy versírást (csakúgy , mint prózát) csak hobby szinten művelem. Ha egyik-másik valamiért elüt a többitől, az csak a szerencse műve. Szeretettel köszönöm, hogy olvastad. István
Az sem tudom, sírjak-é, vagy nevessek, de nagyon beletrafáltál, István, ebbe a mai magyar szabadságba… Tényleg csak az maradt, hogy írni lehet róla… Jó vers!
Szeretettel
Ida
Ne sírj Ida! Nem fog használni! Nevetni inkább megéri, mert úgy könnyebb elviselni.
Szeretettel köszönöm, hogy olvastad és jó a véleményed róla. István
Kedves István!
Nagyon jó, s tetszik a humorod, mert valóban, csak úgy lehet elviselni a mai magyar szabadságot – panel-kalitkából… Mindentől függetlenül nagyon jó a versed.
Szeretettel olvastam: Kata
Örülök Kata, hogy olvastad. Én is arra gondoltam az én nyugdíjas szabadságommal.
Az érdekesség, hogy beadtam egy pályázatra, ahol a "futottak még" kategóriába kerültem vele, pedig a kommentezőknek tetszett.
Persze tudom én, hogy mint vers nem számít egy remekműnek. Köszönöm kedves szavaidat. Szeretettel István
Gratulálok! Ebben a versben nagyszerűen bemutattad, hogy a szabadság mint idea, mennyire nehezen elérhető. Nem elég szabadnak lennünk, annak is kell érezni magunkat. Ez talán még nehezebb.
Üdv: István
Kedves István! Örömömre szolgál, hogy bár a prózát jobban kedveled, mégis idetévedtél a versikémhez. Szeretettel köszönöm, a véleményed. István
Túlzás részemről ugyan regényről beszélni, de a prózai írásaimat ha elolvasod betekintést nyerhetsz a vasutasok életébe (persze, ha egyáltalán érdekel)
Kedves István !
Nagyon jóóó, de néha nem árt egy kis rabság sem az úton sétálva, hogy aztán visszavágyj a "szabadságra " !
Szeretettel, Zsófi
Kedves Zsófi! Bizony igazad van, mert fiatal fejjel, meggondolatlanul én is hányszor ígértem a kislánynak, hogy szeretnék a rabja lenni! Később aztán visszavágytam a "szabadságra"!
Persze ez a rengeteg szabály és törvény sem enged sok szabadságot.
örülök, hogy olvastad. Szeretettel köszönöm. István
Kedves István !
Én s kalitkából lesek, de szabadnak érzem magam, tetszett a versed.
Szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Zsu! Örülök, hogy itt jártál.
Nekem sem magával a panellel van bajom.
Csak, sajnos van mellettem a parkinsonos feleségem, akinek az állapota nem enged nagy szabadságot, mert mindig mellette kell lennem. A tanítást is abba kellett hagynom.
Így történt, hogy a szabadság legtöbbször ez a számítógép (ha működik!)
Szeretettel köszönöm, hogy olvastál. István