Becsületet nem csak embertől tanultam,
Volt előttem néhány követendő példa,
De mikor gyermekként disznópásztor voltam,
Megtudtam, milyen a disznók jó szándéka.
A disznócsordára azt mondjuk, hogy csürhe,
Pedig hát a disznó nagyon tiszta állat.
Rühes, sovány süldőt falkában nem tűrte.
Volt köztük egy ilyen, többi kiutálta.
Ez a koszos malac külön legelészett,
Hogy ilyen volt szegény, szégyellte a konda.
Én csak csodálkozva néztem az egészet,
Hogy ilyen létezik, nem gondoltam volna.
A csodálatomat aztán betetőzte,
Mikor a süldőre támadt farkas falka
A többitől külön túrót becserkészte,
Négyen rontottak rá a koszos malacra.
A sivalkodásra kaptam fel a fejem,
De ekkor már minden disznó feje fenn volt
Láttam, hogy az egész konda összeröffen,
Háborgó tengerként farkas falkára ront.
Fölemelt ormánnyal, fogat csattogtatva,
Mint a lávafolyam, fújva, dübörögve,
Félelmetes dühöt, haragot mutatva
A farkas csapator messze elkergette.
A rühes kis süldőt, vajon mért védték meg?
Hiszen maguk közül kiközösítették.
Mért nem akarták, hogy farkasok egyék meg?
Pedig a csordába eztán sem engedték.
A válasz egyszerű: mert az is disznó volt.
A szolidaritás emberből hiányzik.
Ez hiányzik az én emberi-falkámból.
Nem érdekel senkit mivé lesz a másik.
8 hozzászólás
Szia Lordom! Itt az élő példa, milyen nagy különbség van ember és disznó között. A disznó javára! Üdv: én
Így van ahogy mondod. Szerintem is ez egy disznó dolog!
Örülök, hogy olvastad. Üdv.: István
Kedves István!
Én is csodálom az állatokat. Milyen érdekes, és tiszteletre méltó példa ez egy disznó-csordától, hogy még a közülük kiutált társukat is megvédték… Több ilyet olvastam és ismerek, magam is leírtam prózába és versben egy esetet, amikor a tyúkanyó nem fogadta be a későn kikelő csibéjét, és egyik macskánk fogadta be a családjába és nevelte fel gondoskodva róla.
Nagyon igaz hogy az állatoknál inkább megvan a segítségnyújtás ösztöne egymással. Bizony, az emberek sokan tanulhatnának belőle.
Nagy élvezettel olvastam a versed: Kata
Kedves Kata! Nagyon aranyos és tanulságos a te példád is. A lényeg: tanulhatnánk az állatoktól.
Szeretettel köszönöm, hogy itt jártál. István
… ma is tanultam valamit! 🙂
Gyerekként magam is disznópásztorkodtam, igaz arra nem voltak farkasok, így nem láthattam, mint védik meg egymást az állatok. Azon a kiközösítésen viszont, nagyon meglepődtem. Jómagam erre sem láttam példát.
Nagyon érdekes volt számomra a versed, István. Szinte magam előtt láttam a kondát, amint összeröffen… 🙂 Hmm, mi emberek meg?…
Szeretettel
Ida
Örülök kedves Ida, hogy tetszett a versem.
Én is úgy érzem, hogy bizony az emberek néha tanulhatnának az állatok viselkedéséből.
Szeretettel köszönöm, hogy olvastad és érdekesnek tartottad. István
Kedves István !
Mindehhez még annyit, hogy az ember az az állat,amelyik folyton öli egymást, a szó szoros értelmében évezredek óta. A kezdetleges időkben igaz még mammutokra vadásztak, de ahogy telt az idő egyre jobban ki nem állták egymást a népek, s ahol tudtak egymásra támadtak. Hol a földért, hol az ásványért, stb.
Jó volt olvasni téged, ez az "összeröffenés" azért itt megtalálható !
Szeretettel gratulálok, Zsófi
Kedves Zsófi! Teljesen igazad van. Az állatokat sértem meg, ha azt mondom, hogy az embernél nagyobb állat nincs. Pár ezer forintért meggyilkolni egy fiatal lányt ? Hát hol van az ember. Nem beszélve arról, hogy mindezért bekerül a kényelmes börtönbe és éli világát.
Nagy szeretettel köszönöm, hogy olvastad a versemet. István