Groteszk rege a zombi fáraóról

*
a feltámadás csúf mása volt
mikor a bebábozódott fáraó
kirágta magát a szarkofágból
mintha nem lett volna foglya
soha balzsamozott gyolcsnak

felfalta a levedlett lárvabábot
kárba nem veszhet egy csepp
konzervált ókori fehérje sem

**
visszatért akár a bumeráng
hiába rontott ezerszer ránk
tébolyként a hatalmi mámor
az újjászületett fáraóimágó
kilépett fülledt múzeumából
s mielőtt eljött volna az este
a főtéri templomba betért

észre sem vette a kőkeresztet
a szárnyas oltárképeken
a töviskoszorút a véres
testet a megfestett Golgotán
a vele egyívású két lator is
hidegen hagyta
fel sem nézett a középen
megfeszített bűnbakra

az új testbe bújt diktátor
aranytrónját kőoltáron
barokk freskófellegekben
napistenét Rét kereste
majd rátört az este
álmában ostort fogott
heka jogart ragadott
álszakállat ragasztott
hatalmi jelképekkel
ékesen a lelkiekben
és a kenyérben is
szegényeken újra
uralkodott

***
hiába volt az örök élet
a túlvilági létígéret
elkezdődött ismét
az ami már egykoron
látszólag véget ért
szűznemzéssel imigyen
termékenyül meg
balzsamozott őssejtje
klónként a világra
így szüli magát
újra és újra és újra
a gubóból kibújva
véres tortúra után
mindig talál hazát
az egyed-
és törzsfejlődés
spirális építménye
a DNS kódtól vezérelt
egyszemélyes-
és tömegkábulat
a lázas agyakat fertőző
alvilági gyökerű
szívós architektúra
a diktatúra

****
a múmiabábból kikelt fáraóimágót
istenként csodálják az imádók
az ébren is alvajárók
kergetik a délibábot
őrzik a lidérclángot
magukra húzzák
másokra ráhazudják
dogmák tévhitek burkát
hülyítenek elhülyülten
hórukkra újra felépülnek
masztabák piramisgúlák
egymást letaposva
tolonganak sokan
hitehagyottan
átszínezik a múltat
hazudnak újat
maguknak
majd megtérnek
Damaszkusz felé félúton
vagy Damaszkuszban
hamis bűnbánó aktusként
remélt Júdásjussért
hamut szórnak magukra
mások menet közben
jászolban születnek újra

*****
a zombi fáraóimágót
álmodban álmodként látod
s mire leszáll az este
észrevétlenül átlényegülsz
reggelre virradóra
a harmadik kakasszóra
féregként testedből
kirágod magad
és te is zombiként
hullából született fáraód
szorgos szolgálja leszel
trónja Nap feletted
vakítanak az aranysugarak
szádban a nyelv ólomduzzanat
ha kell itt lent
árnyékodra lépsz
ha kell ott fent
megtagadod
az egyetlen Istent
míg a horizonton
trónol a napkorong
alatta alattvalóként
neki szolgálsz
akkor is ha felesleges
akkor is ha nem kell
akkor is ha nem akarod
akár egy agymosott
emberbőrbe bújt barom

(utóhang)

zeng az ének
zúg a vastaps
kint hűvös van
idebent megfagyok