Púderezz kavicsokon siklanak a hullámok
A tenger heves szívdobbanásai
Engedelmes tyúk módjára csipegetnek a sirályok
Okkersárga csőrükkel felkapják, s viszik az időt
Hív a korall-kék messzeség, nincs mitől félni
Törtfehér sziklák közt rejtőzködik az ég
A Nap és a felhők, a magnézium és az oxigén
Alatta sós szél ringatja hullámos hajamat
Az édes könny néha-néha belekap
Hátulról támad fel a morajlás:
Ez lenne a szabadság?
Egyensúlyozni egy testet a kövek felszínén
Kopott jachtok között ÉN vagyok az érték
Nincs az a rászáradt tejhabos aljú csésze cappuccino
Mi felébresztene ebből a drámai álomból
Velem született hiba/páncél a képzelet
Leírni muszáj, de kimondani nem lehet
A kikötőben iszapos talppal állok
Behunyt szemmel értelmet találok –
Magamban.
1 hozzászólás
Szia!
Nagyon nagyon jó