az első meleg napot
a nyár kezdetén
kora délelőtt
mindenki csak napozott
barnulni akart
minden elszáradt
a forró napsütésben
a nyár közepén
lassan zavart már
elég volt a melegből
kis esőt kértünk
most a nyár végén
élvezzük a napsütést
úgy mint tavasszal
forró nap után
dörögve hull az eső
villám cikázik
földön fekvő fa
sok ledobott házfedél
marad utána
4 hozzászólás
Szia Tóni! 🙂
Megragadom az alkalmat szólásra, mert véletlenszerűen adódott némi szabadidőm. 🙂
Minden írásod elolvasom, mert érdekel a sorsod, előbbre jutásod a költészetben, hiszen kivételes embernek tartalak.
Azt gondolom, hogy nagyon jól állnak neked a fordítások, de hatalmasat fejlődtél a spontán magyar nyelvterületen is.
Nagyon nehéz dolgod van, mert máshol élsz. Nincs az a véredben, ami bennünk elvileg igen, vagy legalábbis ott kellene lennie.
Éppen ezért járok csodájára sok versednek, mert már tökéletesen érezni bennük azt, hogy próbálsz kiemelkedni, és bizony ez látható. 🙂
Ezt összegzésnek szántam mindazokról, amivel az utóbbi időben találkoztam nálad.
Örülök, hogy minimálisan részese lehetek verseidnek, legalább hű olvasóként. 🙂
És persze van még kifogyhatatlan tollad. 🙂
Nem könnyű neked, nem is lennék a helyedben.
Örömmel látom, hogy minden megjegyzést a magad javára fordítasz. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Sajnos nem tudtam előbb válaszolni. Igen, fordítani szeretek. és egy idő óta, kötelességemnek is érzem, ha már a sors ide kényszerített az idegenbe, megtanítatta velem a német nyelvet, akkor talán már némi kötelességem is, hogy ebből a tudásomból valami haszna is legyen az olvasónak.
Ami a kiemelkedést illeti, az semmikép sem akart, mer én nagyon is jól érzem magam itt lenn, az ismeretlenség területén. Minden -féle képen, megörültem az írásod minden szavának.
Köszönöm, és
üdv Tóni
Szép a nyári haiku-csokrod, kedves Tóni. Nem csak kellemes olvasni, mert szép a nyár, de az is igaz, hogy időnként "forró nyár után dörögve hull az eső, villám cikázik" – pontosan ez történt nálunk tegnap délután, hogy amíg az erkélyen az ernyőt kibontottam, nehogy elvigye a szél, addig bőrig áztam.
Szép csokrodat szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Tudod, hisz annyira ismersz már, hogy nem tudom a természeti képeket gyönyörű szavakkal leírni, én a verseimben „a gyereket mindig a nevén szólítom” nem gyönyörítek meg semmit.
Köszönöm, hogy tetszett és
üdv Tóni