Halk sóhajú bánat tombol;
anyák könnye-áztatta remény.
Vérző vágy, ami szívet rombol,
s a szeretet már nem erény.
..
Elhalt, kiölt békét koldulsz,
árvák mosolya-korholta lélek…
mondd, aki még felém fordulsz:
talán nem hiába élek.
..
Csaló, hitvány! Aljas féreg!
Harangszó-kongatta halálhíre;
körmökkel kapart, korhadt kéreg,
s csillog a fényben a kaszák íve.
..
Kergess, kárhozat! Ölj meg, gyűlölet!
Remeték-ölelte, kéjelgő barát!
Hordd szívemre, tetézd egy Bűnömet;
s már távolban tiprom szentesténk havát.
Elhagyatottan
By tigerjnr
1 hozzászólás
Kedves tigerjnr!
Nem tudom miért, de hasonló időpontban kétszer is belefutottam már kellemetlen szakításba. De valahogy a családi veszekedés is szeret ezen napokon felébredni. Mintha csak az alvilág szeretne kompenzálni. Totálisan átéreztem a verset.
Technikailag nekem picit sok a kapcsolt szavak száma, illetve némelyik strófa ritmusa elhal a 4. sorban, de ez lehet csak az én szájízem.
Minden jót!
Mákvirág