The morning and the sun
The sun just touched the morning;
The morning, happy thing,
Supposed that he had come to dwell,
And life would be all spring.
She felt herself supremer,—
A raised, ethereal thing;
Henceforth for her what holiday!
Meanwhile, her wheeling king
Trailed slow along the orchards
His haughty, spangled hems,
Leaving a new necessity,—
The want of diadems!
The morning fluttered, staggered,
Felt feebly for her crown,—
Her unanointed forehead
Henceforth her only one.
______________________________
A nap-csak-érte reggel,
A boldog jövevény,
Azt hitte, véle teljesül
Sok éltető remény.
De reggelnél nagyobbra
Tartván a nap magát,
Innentől kezdve ünnepelt,
S megannyi kerten át
Szép lassan húzta végig
Csillogó köntösét,
Egy új igényt támasztva így:
Királyi kell fejék!
A mérges reggel csapkodott:
„A napra – korona?!
Hisz nincs fölkenve néki sem
Ilyenre homloka!”