Mezők között
kanyarog utam,
görbe tükröt
tartasz Uram.
Én istenem mondd
merre viszel?
Hol az ég ibolyaszínnel
s akvamarinnal festett?
Hol pipacs nyílik
tenyeremben, s
hullám születik
szívemben?
Remélem…
Barátom a Csend, ki
suttogva, s karonfogva
Békére hív.
4 hozzászólás
Kedves Hayal!
Csak mosolyogva tudom olvasni. Újra, és újra. Annyira békés és csendes! És igaz.
Szeretettel:
Ylen
Az a béke hiányzik… sokszor.Szeretettel. Ágnes
Köszönöm, hogy irtatok, jol esett olvasn ia soraitokat! 🙂
H.
Versed kedves hívogatója a békének. Legyen úgy, ahogyan elképzelted.
Szeretettel olvastam: Kata