emberek puttonnyal
ott szüretelnek
***
hosszú létrákon
a nagy kosarak telve
szedik az almát
***
csattogó ritmus
verik a napraforgót
lányok nótáznak.
***
zúzmarás reggel
kukorica szedésnél
fázó emberek
***
fiatal lányok
kukoricát fosztanak
hangos nevetés
***
fenik a sarlót
szárvágás a határban,
kévék kúpokba
***
bunkós botokkal
verik a tűzrevalót
szedik a csumát
6 hozzászólás
Kedves Tóni!
Remekbe alkotott legújabb haiku-csokrodat örömmel, elismeréssel és szeretettel olvastam.
Kata
Köszönöm Kata, hogy benéztél hozzám, örömmel láttalak.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Vannak olyan verseid, amiket azért szeretek, mert megörökítenek olyan pillanatokat, amikben manapság már nem vagy csak kevésbé van részünk. A fenti versed is ilyen… Én még mentem annak idején almát szedni, kukoricát fosztani, stb.; haikuid segítségével kellemes emlékeim támadtak…
Kifejezetten szeretem a haikukat, amiket írsz!
Szeretettel: Mónika
Keves Mónika!
Én meg talán azért szeretek Haikukat írni, mert itt valahogy elrejthetem a nemlétező tudásomat amely szükséges lenne egy gyönyörű vers megfogalmazásához. Itt csak dadogva leírok pár szócafatokat, inkább képekben mint szavakkal, és az olvasóra bízom a megfelelő érzéseit szavakba foglalni. Mondhatnám, hogy ez a lustaságom jele is lehetne, de nem az, hanem a szókincsem hiánya ez.
Köszönöm hohy olvastál és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
A haiku írásához is kell érzék, illetve tudás, hiszen éppen az a lényege, hogy itt néhány szóban kell elmondani azt, amit más egy hosszabb versben fogalmaz meg… Ha pedig ez jól sikerül, akkor ezek az aprócska versek számtalan érzést, emléket, gondolatot ébresztenek az olvasóban; így vagyok én is a haikuiddal!
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Nálam nem az érzésekkel van a problémám, sőt, néha sokkal több van mint amit ki tudnék fejezni.
Tudod, én mindig ellene voltam a sok szövegnek, és mégis ha egy verset írok, akkor az mindig oly hosszú lesz, mert az az érzésem, hogy másképp érthetetlen a vers,
Köszönöm hogy írsz, és
üdv Tóni