Magányosan

Anyám varrógépe ott áll a sarokba’
Fiókjában cérnák vannak összegubancolódva.
Kettő tű a tűtartóba’,
Egyikben fehér cérna maradéka.
Másikban fekete a cérna
Mintha örök gyászba borult volna.
Tudom, hogy hiába nézek oda,
Őt nem láthatom már soha.
Néha azért a gép mellé állok, s várok.
Várom, hogy megtörténik a csoda,
Elindul a gép zakatolva.
Most csak a szívem zakatol,
Mint mikor a zenekar hangol.
Szakadozva, de egységet keresve,
Emlékek lopakodnak a szívembe.
Emlékszel! – egyszer sírva néztelek
Amint G betűt hímeztél a V helyett.
Nem nekem varrtad a pettyes ruhát.
Bele is rúgtam a gépbe, egy akkorát!
Rég kihűlt székeden a párna is,
Fáj, hogy minden remény hamis.
Életed fonala elszakadt régen
Néha kereslek még fenn az égen…
Október van, hideg eső esik,
A holtak a bánatot nem ismerik.
Talán
Ott abban a másik világban
A rózsa ágán, télen is virág van.
A varrógép sem zakatol, hanem dalol.
Lassan a szívemben is csend honol.
Gyertyát gyújtok, lobog a lángja
Meleg lett alattam a párna.