Bársonyba bújt
a szunnyadó éj,
ringat a csend,
és nyugodni tér
a test meg a kéz,
ha bealkonyul,
a lélek a szívvel
is összesimul.
Átfon a kar,
csókol a száj,
édes az álom,
mi melletted vár.
Selymes az éjjel,
messze a fény,
aludj csak, kincsem,
s vigyázlak én…
11 hozzászólás
Csodaszép ´Altató´!
Gratulálok:sailor
Köszönöm Sailor! 🙂
Kedves Doreen!
Nyugalmat és biztonságot sugároz az altatód. Aki erre alszik el, annak biztosan szép álma lesz!
Gratulálok!
Gyömbér
Mennyi szeretet és nyugalom van ebben a versben!
A kincsekre vigyázni kell!
Szeretettel: Ágnes
Kedves Doreen!
Nagyon tetszik a versed ritmusa, mondanivalója. Kedves átölelő altató. Szeretettel: hundido
Igazán kedves, és nyugtató a versed, jól megalkotva.
(Nem pontozok régóta, ezért csak itt jelölöm: *****)
Szeretettel: Kata
Sziasztok!
Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat. Örülök, hogy tetszik nektek 🙂
Varázslatos és kedves! Sugárzik belőle a szeretet és a melegség.
Köszönöm 🙂 igyekeztem!
Dallamos és andalító… Örömmel olvastam Kedves Doreen! 🙂
Szia! Köszönöm 🙂 szerettem volna játékos csengésűre írni, ezek szerint sikerült 🙂