Még ott van a meleg ajkad nyoma
a bögre peremén.
Fehér párnák között terjengő
rossz szerelemi emlék.
Meleg kandallóra dermednek
a hűvös, bántó szavak.
Mi vigasztalót mondhatnék
magamnak ?
És Neked mit mondhatnék?
Csak a mosolyba zárt fájdalom
marad a Tiéd.
6 hozzászólás
Szia Délibáb! Nem sok maradt, egy marokra való, de az nagyon fájdalmas: bánat, csalódás, dermedtség, hiányérzet. Való-e ez egy szép, fiatal lány ajkára? Honnan, mint a csalogány dalából az életnek, a szerelemnek, az örök tavasznak a hangjait várnók? 🙂 Üdv: én
Szia Bödön!
Nem mi döntjük el, hogy kinek mi való, csak elfogadjuk azt, amit kapunk. Szép estét!
Üdv: D.
Kedves Délibáb!
Különösen az utolsó két sor…
hihetetlen öszintén hangzik!
Gratulálok:sailor
Kedves Sailor!
Köszönöm szépen! Kellemes estét!
Üdv: D.
Gratulálok szomorú-szép versedhez!
Üdvözlettel: magam
Kedves Magam!
Köszönöm szépen! Örömmel tölt el, hogy olvasta a versem! Szép estét kívánok!
Üdvözlettel: D.