Vágyaink

Olyan álmok, azok a vágyak szépek,
miknek nincs konkrét tárgya, mik mint holdfény,
ömlenek a világra, s hajnal felé,
mintegy reggellé válva színük nézed…

Mint feltornyosuló felhőbe láthatsz,
rettenetes szörnyet ugrás előtt épp,
de virágért hajló kislányt, s az ég kék,
s ott lennél nagyon, szállnál, vinne vágyad…

Az Illat delejes vágyhordozó még,
hatalmas rózsakehely lenne ágyad,
s ha repülnél, s néznéd suhanó árnyad…
tiéd lehetne minden kék messzeség.

Óh, minden milyen dőre, de milyen szép,
távolban gyúló tábortüzek vagyunk,
s dönteni kell, hogy megyünk vagy maradunk,
s vágyaink mint szép madarak szállnak még…