Nincs menekvés, mindenhol emberek,
Mindenki boldogan, kézen fogva enyeleg.
Babakocsit tolnak, csillog a szemük,
Szépek-csúnyák, mind boldogok együtt.
Mennyi élet… Mennyi külön sors… Más múlt,
Más szülők és más család, mégis közös út.
Engem észre sem vesz senki, rám sem néznek,
A zokogást kiszűri fejükben a boldog ének.
Jó is ez így, nincs szükségem rájuk,
Majd az én Boldogságommal egymást megtaláljuk.
Ha eljön az ideje, majd én is nevetek,
Szívemből, őszintén, mélyen boldog lehetek.