s ahogy távolodsz tőlem, se méreg, se fájdalom nem él nagyot.
Idilli kép, miként a Hold csókol fodraid alá…
ám kisvártatva őt is elhagyod.
Aztán hangos madárrajba,
mely minden pillanatban változik:
nyugodt csicsergésből, zajosan rebbenne tova,
hisz elfogyott már, mit a mező adott.
Új magot csak én vetek;
az ostoba.
10 hozzászólás
Kedves Mákvirág!
Nagyon szép a forma!
Sok szép költöi kép!
Gratulálok elmélkedésedre:sailor
BUÉK!
Kedves Sailor! 🙂
Először is Boldog Új Esztendőt neked is!
Köszönöm az idődet és a méltatást! Remélem tényleg rászolgált ez a kis felhő! 🙂
Remélem jövőre is találkozunk!
Minden jót!
Mákvirág
Kedves Mákvirág!
Némi fájdalom bujkál a sorok között, ám a szépséges költői képek feledtetik velem…
Már a cím is gyönyörűséges, élmény volt olvasni.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida! 🙂
Szomorkás, ez így igaz. Örülök, hogy a képek elveszik az élét valamelyest!
A címet majdnem lecseréltem, de aztán ez maradt, hogy könnyedebb legyen.
Köszönöm a véleményedet!
Szeretettel:
Mákvirág
Kedves Mákvirág!
Szép képeid csodás élményt nyújtottak nekem. Köszönöm!
Boldog, sikeres újévet kívánok: Ica
Kedves Ica!
Örülök,;hogy lelki szemeidnek is kellemes volt a nálam eltöltött időd!
Én köszönöm a látogatásodat! 🙂
Szeretettel,
Mákvirág!
Egészségben, szeretetben, békességben, jólétben teljen nálatok is az új esztendő!
Szerintem az a bölcs, aki a magot veti! 🙂 Szépséges versedhez gratulálok, élmény olvasgatni (mert már többször jártam ám itt:)
Szeretettel: Klári
Kedves Klára! 🙂
Hízelegsz. 🙂 Ki a magot veti, vetette sült bolond, nekem, ha másnak nem is, elhiheted.
Persze ez is csak önirónia.
Nagyon szépen köszönöm minden nálam töltött percedet! 🙂
Szeretettel:
Mákvirág
Kedves Mákvirág! Bölcs gondolat a természet színes képeivel festve. Élmény volt olvasni! Szeretettel Éva
Köszönöm szépen, kedves Éva! 🙂
Örülök, hogy benéztél eldugott, csendes-kis "hajlékomba"!
Szeretettel:
Mákvirág