Aluljárókban a tutit

Az arcunkkal azt teszi az élet amit
a kút tükörképe, ha megmozdul a föld,
vagy megmozdul a víz, s ha emlék is avitt,
szépiává váltak már az emlék-rögök.

Az aluljárónál régi vagány morog,
régen se tetszett a rendszer neki, most fáj,
már csak ilyen odamondogatós vagyok,
vagyunk, mintha más tehetne róla, más…

Milyen jó is mindig mutogatni másra,
hogy a szülők, a szomszéd, egy politikus,
meg hogy akkortájt épp olyan idők jártak,
itt mindenki tudja, mind egy nagy kritikus.

Aluljárókban a tutit hallgatom rég.
Régebben blues-hangulat volt, ma csak büdös,
néha régi arcot ismerni vélek még,
jött, csak jött, s nélkülünk szállt el az üstökös…