Haj, haj!

Az is baj, ha nagy a haj,
nem fog úgy jól állni,
az is baj, ha borzolt lesz,
fésülni kell, s vágni!

Az sem jó ha kihullott,
kopasz ember irigy
arra kinek sűrű van,
miért ő járt csak így?

Hogy kihullott sok hajuk
során az éveknek,
a kopaszok nem érzik
magukat szépeknek.

Mert a dús hajkorona
éke az embernek,
akinek meg nincs haja,
örülne egy szernek…

…Amitől az kinőne,
újra a tar fején
mosolyogna a nője,
mint legelőn tehén.

Ragadhatna hajába,
kopasz pasijának,
megrángatná kedvesen
üstökét urának.

De így ő csak hunyorog,
csillog a kopasz fej,
pedig lenne tetején
frizurának is hely.

Az sem jó ha túl zsíros,
a haj, s csapzott bizony,
ha korpával van hintve,
az maga az iszony!

Beleragad ha tetves,
mindenféle fésű,
húzza száját a kedves,
bár vonzódó és hű.

Ha bolha van hajadon,
elhinti a mételyt,
ha közel egy hajadon,
ne ápolgass kételyt!

A hosszú haj veszélyes,
beakad az ágba…
futás közben ha lobog,
s belebuksz a sárba…

S vizes hajjal megfázhatsz,
kopasz hamar szárad,
fésűt sosem vásárol,
s nem tudja az árat.

Nem nagy hátrány, ha kopasz
az embernek feje,
megvédi tán ez a vers,
s elégedj meg vele!