Jorge Louis Borges: Ádám kivettetése

Volt az a kert, vagy álom volt csupán?
Leszállt alkonyban töprengek egyre,
vigaszt várva, ősmúlton merengve,
melyet e nyomorult Ádám uralt bután,

hogy Istennek tán nem volt oly pazar
illúziója ez a föld valamikor.
Emlékeimben a tiszta Paradicsom
képe fakul, de él, virulékony, gazdag.

Sajnos nem nekem. Büntetésem a föld,
a lét, Káin, Ábel, és minden meggyötört
ivadékainak vérfertőző viszálya.

Mégis tapasztaltam – ha csak egy napra is –
a valódi Édent, mert a Lét megtanít,
hogy az a szeretet, szép öröm világa.
*

Jorge Louis Borges: Adam Cast Forth

Was there a Garden or was the Garden a dream?
Amid the fleeting light, I have slowed myself and queried,
Almost for consolation, if the bygone period
Over which this Adam, wretched now, once reigned supreme,

Might not have been just a magical illusion
Of that God I dreamed. Already it's imprecise
In my memory, the clear Paradise,
But I know it exists, in flower and profusion,

Although not for me. My punishment for life
Is the stubborn earth with the incestuous strife
Of Cains and Abels and their brood; I await no pardon.

Yet, it's much to have loved, to have known true joy,
To have had — if only for just one day —
The experience of touching the living Garden.