Az én Bözsikém egy halottkém,
nulla-hetes ügynök szegénykém,
mert ő ebből hetes,
s én vagyok a testes
nagy hulla,
mégsem vagyok számára
nulla.
Úgy gondoltam egyet rappelek,
bár a nevem mégsem Rapp Elek
Bözsi karjaiba repülök,
ahol extázisba merülök.
Nyomhatnám a sódert,
nagy dumát,
de ő nem szedi be
a rizsát.
Ne legyen ő mégsem halottkém,
ez a vágyam, én ezt szeretném,
vizsgálja meg élő testemet,
tapogasson végig engemet!
Bözsi a halottkém
By alberth
5 hozzászólás
Úgy legyen! És úgy is, hogy megmosolyogtattál, köszönöm! 🙂
Szeretettel: panka
Köszönöm, Panka! Könnyed versnek szántam, játék a szavakkal, rímekkel, érzelmekkel. De azért némi fekete humort is csempésztem bele, annyit, amitől azért mégsem lesz morbid még -, remélhetőleg. 🙂
Szeretettel: alberth
Nahát Albert! Ezt komolyan gondolod?
Akkor legyen úgy, ahogyan leírtad!
Szeretettel – kicsit nevetgélve – olvastam: Kata
Nahát Albert! Ezt komolyan gondolod?
Akkor legyen úgy, ahogyan leírtad!
Szeretettel – kicsit nevetgélve – olvastam: Kata
A humor nem ismer határokat, kedves Kata! Ezért aztán meglepő témák kerülhetnek a humoros alkalmazás körébe.
Örülök, hogy felvidított a vers! Ezzel el is érte célját… 🙂
Szeretettel: alberth