Olyan ez mintha csak tavaszi parkban
sétálnék veled… Mind jobban szeretem
a tavaszi parkokat, azt a csendet,
mire szirmot virágok csak itt nyitnak
s lángszínű reggelek…
Mézes illatok, fűszín hangulatok
kergetőznek szélillatú melleden,
tavaszról furulyázik a végtelen,
csak nézem némán, ahogy zöldell a lomb,
s Te virulsz nekem…
Olyan ez még mintha ismernélek rég,
vagy régen közelednél felém néma
szirteken, s én – kőkockán hegedűs – vak
imádattal a tavaszt várva nézném,
hát eljöttél végre…
9 hozzászólás
Csodaszép gondolatok,képek!
Szeretettel gratulálok:sailor
köszönöm szépen
Kedves András!
Tetszett a versed, ahogyan megjeleníted a tavasz színes képeit.
Szeretettel gratulálok: ica
Köszönöm szépen
Kedves András!
Az első két vsz. nálam vitte a pálmát. Nagyon rég olvastam férfiembertől ilyen hullámzóan lágy, romantikus színezést, ha szabad ezzel a képzavarral élnem, de hát ezt hozta elő belőlem.
Igazi belesimulás, harmonikus átélése volt ez a szerelemnek, természetnek, nekem picit Petőfit hozta elő.
Aztán az utolsó vsz.-ben ez megtört, kifejezésben, képben is, mintha pici zavar keletkezett volna , a liget után a szirtek is, / a szirtek inkább komorítanak /, szóval az első két vsz. nálam csillagos ötös, és önmagában is megállja helyét, de ha az egész verset nézem, akkor szigorúnak kell lennem.
gratulál? zsermen
Köszi Zsermen!
Kedves András!
Lágy hangulató szép versben eleveníted meg rajongó érzelmeidet. Nekem tetszik a vers formája, tartalma, ami azt jelzi, hogy átélt érzelmeidet közvetítetted.
Szeretettel gratulálok: Kata
Köszönöm szépen kedves Kata!
Üdv András
Kedves András!
Tavasz, és a kedves utáni vágyódás…
Az összhang csodás!