buja tujám fújja a szél
termő éveimről mesél
mióta bokorrá váltam
földbe gyökerezik lábam
kerti zöldem mind fölém nőtt
visszahúznám a gyors időt
küllője eltörné kezem
hát csalódva mégsem teszem
madárként röpül fölöttem
hiányom és történetem
nem nagy szám néhány pluszt kíván
nem voltam soha bonviván
inkább lépegető lélek
életforrást keresgélek
mint az őz a patakparton
szomjam oltom vár az alkony
álomcsillag szórj még fényt rám
lássam mit ír le ceruzám
magamnak írt verset talán
látja más is nap sugarán /?/
Mint az őz…
By soltissimo
2 hozzászólás
Szia! Ez egy remek vers.
Más: Néztem a verseid alatt szinte nincs is kommentek. De ahogy látom erről nem a tagok tehetnek. Olyan, mintha még mindig a fiókodnak írnál. Nem kommunikálsz. Ha valaki ír egy hsz.-t a versed alá nem reagálod le. Pedig az a valaki megtisztelt a véleményével.
Jelzem, nincs semmi közöm, csak gondolom, hogy számodra is élvezetesebb lenne a jelenlét, ha az írásaid kapcsán tudnál azokról szót váltani.
Elnézést belebeszélésért, semmilyen okoskodás vagy rosszindulat nem vezérelt.
További szép napot!
Üdv
Zoli
Kedves József!
Nagyon tetszett a versed! " életforrást keresgélek" ?
CSak így tovább ! " Aki keres, talál, és mindenkinek, aki zörget, megnyittatik” (Máté 7:7, 8).
Szeretettel: Rita