Abschied
O Täler weit, o Höhen,
O schöner, grüner Wald,
Du meiner Lust und Wehen
Andächtger Aufenthalt!
Da draußen, stets betrogen,
Saust die geschäftge Welt,
Schlag noch einmal die Bogen
Um mich, du grünes Zelt!
Wenn es beginnt zu tagen,
Die Erde dampft und blinkt,
Die Vögel lustig schlagen,
Daß dir dein Herz erklingt:
Da mag vergehn, verwehen
Das trübe Erdenleid,
Da sollst du auferstehen
In junger Herrlichkeit!
Da steht im Wald geschrieben
Ein stilles, ernstes Wort
Von rechtem Tun und Lieben,
Und was des Menschen Hort.
Ich habe treu gelesen
Die Worte, schlicht und wahr,
Und durch mein ganzes Wesen
Wards unaussprechlich klar.
Bald werd ich dich verlassen,
Fremd in der Fremde gehn,
Auf buntbewegten Gassen
Des Lebens Schauspiel sehn;
Und mitten in dem Leben
Wird deines Ernsts Gewalt
Mich Einsamen erheben,
So wird mein Herz nicht alt.
Joseph Freiherr von Eichendorff
Geboren 1788
Gestorben 1857
Búcsúzás
Óh, messzi csúcsok, völgyek,
Erdők, zöld lombú fák,
A kín és öröm helye,
Itt vár ábrándozás.
Ott kint folyvást felesel,
Nyüzsög, ad-vesz a világ,
Borítsad te még egyszer
Zöld lepledet reám!
Ha majd ébreszt virradat,
S párán győz csillogás,
Madarak vígan szólnak,
S szíven üt e zsongás:
Szinte szállva feledem
A földi kínlódást,
Itt majd átélhetem
Ifjú feltámadást.
Itt látok erdőben írva
Egy csendes, komoly szót,
Szeretet ő, igaz
Nagy kincs, s embernek jó.
Ezt bezártam magamba,
E szó igaz, szerény,
És él egész valómban,
Leírni bár nehéz.
El kell hagyjalak téged,
Az idegen utcák
Nyüzsgése biz’ nem élet,
Csupán színház, nem más;
De sorsom sűrűjében
Erdő te szavad hív,
Magányomból fölemel,
S ifjú lesz így e szív.
Szalki Bernáth Attila